Dicsőségünk és örömünk
"Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 20 Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk."
1 Thessz 2,19-20
Mi a mi dicsőségünk, mire lehetünk büszkék? Mi az ami megőrzi nevünk a jövőnek, mi az amiről emlékeznek majd ránk? Az elmúlástól való félelem sokszor sarkalta nagy dolgok véghezvitelére az embert. Mivel mi véges emberek végül eltűnünk az időben, minduntalan tenni szeretnénk valamit, ami ezt megakadályozza. Szobrok, festmények, fotók és filmek, fenséges épületek őrzik megannyi fennmaradni vágyó személy nevét. Az emberiség zömének azonban nem adatik meg ez a kiváltság. A többségről nem készülnek ilyen alkotások, talán szeretteinken kívül senkinek sem születik meg a vágy a szívében, hogy emlékezni akarjon rájuk.
Mi a keresztény ember dicsősége? Mi az, amit a hívő ember tehet neve fennmaradásáért. Mindannyian nem halhatunk hősi mártírhalált! Mert a legtöbb megemlékezés a kereszténységen belül az áldozatokról szól, ugye? Meg egyáltalán miért is kell nekünk erről beszélnünk?
Mivel Isten fenséges és csodálatos dicsőségben lakozik, mindazoknak, akik Vele szeretnének élni dicsőségesnek kell lenniük. Rendelkezniük kell egyfajta dicsőséggel, hogy megállhassanak az eljövendő Uruk előtt. Mert Jézus Krisztus fényességben fog megjelenni, amikor másodszorra eljön, hogy elvigye az övéit "és ki állhat meg" akkor? Bizony csak azok, akik maguk is olyanok, mint Megváltójuk.
Jézus Krisztus akkor kapta legnagyobb dicsőségét, neve akkor magasztaltatott fel minden név fölé és lett mindeneknek Ura, amikor véghez vitte a mi megváltásunkat. Így követői is csak a megváltás munkájába való bekapcsolódással szerezhetik meg a dicsőséget. Abban a munkában, amiben Urukkal együtt munkálkodhatnak mások üdvösségéért. Készen állunk-e erre a nemes feladatra? Hajlandóak vagyunk-e bekapcsolódni Isten művébe, mint követei?
Pál öröme és dicsősége nem más volt, mint azok, akiknek elvitte az örömhírt. Azok a gyülekezetek, akiket ő alapított Isten segítségével. Bár nem vagyunk apostolok, és talán evangélisták sem, de biztosan van olyan szolgálat, amibe bekapcsolódhatunk. Imádkozzunk azért, hogy jó eszközök lehessünk az Úr Jézus Krisztus dicsőségére.
