Pál bizalma
„Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy
az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az
én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.”
(Korinthusbeliekhez írt 2. levél, 7. fejezet 4.vers)
Az egyik legnemesebb
hivatás – akár szülőként, akár pedagógusként - gyermekeket tanítani, nevelni.
Hiszen, olyan jó látni, ahogy e kicsinyek lépésről lépésre nyiladozó
értelmükkel megragadják Istent és felfogják a teremtett világot.
Nyáron pedig, a
különböző táborokban még inkább látszik, mennyire vágyakoznak a gyermekek
megismerni a Biblia történeteit, szereplőit. Sőt, az egy hét alatt, mint a
szivacs szívják magukba és a végére kívülről fújják az énekeket, az
aranyszövegeket.
DE! Bizony, DE. Az
öröm mellett mindenkiben felötlik; Vajon akkor is ennyire fogja érdekelni őket a
Biblia, ha majd felnőnek? Vajon akkor is fognak így imádkozni, Bibliát olvasni,
ha nem leszünk mellettük? Vajon…?
Pál apostol ugyan nem
gyermekekből alapította a korinthusi gyülekezetet, de úgy tekintett rájuk, mint
aggódó szülő a fiaira és leányaira. Leveleiben szeretetéről biztosította,
bátorította őket, illetve néha (elég gyakran) sajnos kellett, hogy kemény
dorgáló szavakkal forduljon hozzájuk.
A korinthusi
gyülekezethez szóló levelek egy széthúzó, pártoskodó, erkölcsi bűnökkel
terhelt, lázadó ’gyermek’ képét tárja elénk. És ha az olvasottak alapján kéne
választani, egész biztos nagyon kevesen szeretnének egy ilyen korinthusi
gyülekezet tagjává válni.
Azonban, ahogy egy
szülő sem dobja ki a rossz gyermeket otthonról, úgy az apostol sem mondott le e
már-már hitehagyó közösségről. Sőt, azt írja: „Örülök, hogy mindenképpen
bízhatom bennetek.” (2Kor.7:16)
Pál bizalmának az
alapja pedig az volt, hogy bár megszomorodtak a dorgáláson, de „megtérésre
szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg.” (2Kor.7:9) Azaz még
hajlandóak voltak Isten Lelkének hatására változni, változtatni.
Tehát az apostol
végül is nem a gyülekezeti tagokban, hanem az őket formáló Istenben bízott.
Abban, aki minden másokért aggódó testi avagy lelki szülőnek azt üzeni:
„Így szól az Úr, Izraelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a
jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!” (Ézs.45:11)
