Égi őrző-védő kft.
„Az
Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te
ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!”
Zsoltárok 121:7-8
Nem
olyan régen részt vettünk a Campusz Fesztiválon. Egy csoporttal igyekeztünk
segíteni mindazoknak, akik hozzánk fordultak. A sátrunk neve a Lelki Fröccs volt, egy asztalokkal és
kényelmes ülő alkalmatosságokkal szépen berendezett helység. Minden este meleg
teával vártuk a vendégeket készen arra, hogy beszélgessünk velük arról, amiről
csak szeretnének. Sorainkban voltak lelkészek, tapasztalt lelkigondozók, lelkes,
önkéntes ifjúsági segítők. Jöttek is szép számban és többen közöttük komoly
lelki problémákkal is. A szolgáltatásunk minden alkalommal hajnali két óráig
tartott. Akkor zártunk és hogy minden rendben legyen a sátrunkkal, az
eszközeinknek véletlenül se essen semmi baja, megbíztunk egy őrző-védő céget,
akik egyébként az egész fesztivál védelmét ellátták, a saját védelmünkkel. Igyekeztünk
jó kapcsolatot ápolni velük, esténként meleg teával fogadtuk őket, kedvesek
voltunk hozzájuk, ők pedig minden éjjel, egészen másnap délutánig, a megérkezésünkig
vigyáztak a holminkra. Mindezek ellenére a második napra a sátrunk összedőlt.
Nem mások miatt ugyan, hanem azért, mert erős szél fújt és a gyenge, műanyag
szerkezet nem igazán bírta a strapát. Az őr egyedül volt és nem tudta
megakadályozni a bajt, de arra vigyázott, hogy minden hiánytalanul meglegyen. Újra
felállítottuk a sátrat és aznap is örömmel folytattuk a munkát. Este megint
jött az őr és nyugodtan bíztuk rá az őrzést. A harmadik nap nagy eső kerekedett
mielőtt kimentünk volna. Ahogy közeledtem a helyünkhöz Megkönnyebbülten láttam,
hogy a sátor áll, és vagyonőr is a helyén. De, amikor beléptem az előtérbe,
akkor láttam, vannak helyek, ahol bokán felül ér a víz, jócskán beáztunk. A
kanapé, a pozdorjából készült asztalok álltak a vízben. Az történt ugyanis,
hogy egy teknő szerű képződményben állt a sátrunk, ahová mindenhonnan összefolyt
a víz. Az őrünk őrködött, de az esővel szemben tehetetlen volt. Így aznap is
nagy munka várt ránk. Mindent kipakoltunk, egy másik helyre költöztünk, szárítkoztunk,
majd újból szolgáltunk a betérőknek.
Azon
gondolkodtam a zsoltár és a történtek kapcsán, hogy miként is van ez? Mi az,
amit meg tud védeni az ember? Szerintem csak nagyon kevés dolgot. Isten viszont
nagyon sokat ajánl nekünk.
A
zsoltár szerint a vállalkozó: az Úr. A védelem vonatkozik rám, mint emberi
lényre (és ebbe minden ember bele értendő). A lelkemre, ami itt a gonoszságtól,
vagyis az elbukástól való védelemre, közvetve az üdvösség biztosítására
vonatkozik. Valamint a ki-, és bemenetelemre, a felkelésemre és lefekvésemre,
az életem minden pillanatára és minden tevékenységemre. Ráadásul a szolgáltatás
időtartama az örökkévalóság. Hol tud ezzel az ajánlattal versengeni bármely
ember, vagy emberi cég?
Én
Isten védelmét választom. Hát te?
