Mi a te legnagyobb küzdelmed?
János evangéliuma 15.5
Vannak keresztények, akik a legnagyobb küzdelmüket bizonyos tulajdonságok leküzdéséért vagy eléréséért folytatják. Küzdenek a türelmetlenség, a falánkság, a lustaság, az irigység, a hitetlenség, stb. ellen, vagy azért, hogy szelídek, kedvesek, türelmesek, segítőkészek, figyelmesek legyenek. Ezeket a keresztényeket leginkább a karácsonyfához tudnám hasonlítani. Magukra próbálnak ölteni vágyott jó jellemvonásokat, tanulják, hogyan "illik" és hogyan "nem illik viselkedni" egy kereszténynek. Mindezeket azonban nem "megtermik" gyümölcsként, hanem magukra aggatják, mint a díszeket a karácsonyfára. (Talán ezért is érzik sokan képmutatásnak a keresztények viselkedését.)
Isten más utat tervezett számunkra. Azt kéri, hogy legyünk vele szoros közösségben, annyira, hogy elmondhassa: mi Őbenne vagyunk, és Ő mibennünk lakik. A tiszta és nemes tulajdonságok ekkor gyümölcsként érlelődnek meg, azaz természetes módon fakadnak az Istennel való megmentő kapcsolatból. Éppen ezért a mi legfontosabb, és legnagyobb küzdelmünk erre kell irányuljon. Hogyan tudunk minél szorosabb kapcsolatban lenni Krisztussal, hogyan tudunk rá figyelni, szemlélni őt, gyönyörködni benne?
A szőlővesszők nem maguktól képesek teremni. Az életükhöz szükséges forrást a tőke biztosítja számukra. A vesszőkben a tőke életereje látható. Minél vastagabb egy vessző, minél nagyobb felületen kapcsolódik a tőkéhez, annál bőségesebb termést hoz.
Te mire fordítod a legjobb erődet, miért küzdesz tudatosan?
Díszekkel teli aggatott, de kiszáradásra ítélt karácsonyfa szeretnél lenni, vagy élő, tobozt gazdagon termő fenyőfa?
Legyen áldott a napod!
