Fáradhatatlan jóság
„A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga
idejében aratunk, ha el nem lankadunk.”
Szerintem a legjobb
dolog az életben, amikor Istenről beszélhetünk másokkal, amikor közösen
imádkozhatunk velük, amikor együtt tanulhatjuk a Bibliát, amikor segíthetjük
őket Isten megtalálásában.
De, ebben a
szolgálatban is vannak pillanatok, amikor elfog a fáradtság, az üresség, a
kiégés érzete, amikor földre rogysz és valami extra energia felvételére van
szükséged a folytatáshoz.
Nekem ilyenkor
sokszor egyházunk úttörői közül John Newis Andrews életpéldája és szavai jutnak eszembe és
adnak új lendületet:
Andrews 1829-ben
született a Maine állambeli Polandben. 1843-ban, miután elfogadta a Biblia Jézus
közeli visszatéréséről szóló üzenetét, csatlakozott William Miller mozgalmához,
majd a nagy csalódás után a Hetednapi Adventistákhoz.
1853-ban, 24 évesen
szentelték fel lelkipásztorrá. Kiválló képességekkel rendelkezett; 7 nyelven
beszélt, kívülről tudta az Újszövetséget, számos könyvet (Szombat története
1859) és tanulmányt írt, kulcsszerepet játszott az adventista teológia
alapjainak lefektetésében. 1867-69 között ő volt az egyház harmadik elnöke. És ő
volt az egyház első Európába küldött hivatalos misszionáriusa is.
Bár szolgálatát
családi tragédiák sorozata árnyékolta be (1872-ben elvesztette feleségét,
1878-ban legkisebb lányát), odaszántságáról tanúskodik, hogy halálos ágyában
fekve, az utolsó pillanatig élő csontvázként is segítőinek diktált.
A
bázeli Wolf temetőben sírja mellett állva, szinte hallhatjuk hangját: „Sosem
voltam jobban meggyőződve az általunk végzett munka fontosságáról, mint éppen
most. Teljes szívemet beleadom, és e szent munkában szívesen emésztetem el.
Lelkek vesznek el, akiket most megszólíthatunk. Az idő rövid, és közel az
éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat. Ne tegyünk meg hát minden tőlünk
telhetőt, amíg tart a nappal, hogy minden módon megtarthassunk némelyeket.”
(C.M.Maxvell, Mondd el a világnak 202.o.)
S mi volt
fáradhatatlanságának titka? Mi volt az az erőforrás, ahonnan ő is naponta
merített? Gyere és meríts ebből a kifogyhatatlan, természetfeletti forrásból te
is!
