Adni jó
„Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr házához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén. Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.”
Ezsdrás könyve 2:68-69
Jó adni. Keveset is, sokat is, ismerve és ismeretlenül, titokban és nyilvánosan. Jó segíteni a másikon, és jó az is, amikor Istennek adod vissza. Jó megtapasztalni, amikor egy közöségen, gyülekezeten belül nyílnak meg a tagok anyagilag a másik megsegítésére vagy egy közös cél elérésére.
Kicsi gyülekezet volt, de annál szeretetteljesebb. Egy maréknyi kedves, lelkes, nyitott ember látogatta hétről hétre, akik gondoskodóan figyeltek egymásra nemcsak az istentisztelet napján. Az imaház állapota azonban messze volt a kiválótól. A konyha és az ebédlő túl kicsi volt, egyetlen mosdóhelyiség állt rendelkezésre, a melléképület pedig siralmasan nézett ki.
Aztán érkezett egy új tag, aki megelégelte ezt az állapotot, és adott. Adott, mert hálás volt Istennek, és szerette volna, ha az istentiszteletek, a közösségi alkalmak, a gyerektáborok méltó körülmények között kerülhetnének megrendezésre. Az építkezések elkezdődtek, és az eredmény magáért beszél.
Van úgy, hogy Isten mannaként hullat áldást, segítséget az égből, de van úgy, hogy ezt gyermekein keresztül teszi meg. Egyszerű embereket indít, akár téged, akár engem is, hogy adjunk annyit, amennyi erőnkből tellik. Adjunk, és tapasztaljuk meg így az Ő áldását, a közösség összefogását, hogy Isten háza épül, és vele együtt az Ő országa is az emberek szívében.
Ma reggel idézd fel szívedben, hogy milyen érzés volt legutóbb adni valakinek, Istennek, egy közös célnak! Vagy ha éppen te voltál az, aki kapott, emlékezz arra, hogyan, kiken keresztül gondoskodott rólad a Mindenható! Akárhogy történt is, ezzel a hálával a szívedben imádkozz azért, hogy mutassa meg neked az Úr, hol és hogyan szeretne legközelebb felhasználni téged az Ő műve építésére!
