Öröm és ünneplés

Apa! Ez a szamár biztosan jó keresztény – ugye?
Miért fiam?
Hát, mert lógatja a fejét.
Mosolygunk rajta. Pedig van benne igazság. Hányszor
találkoztam már életem során kókadt, bús, lehorgasztott fejű kereszténnyel.
Savanyú ábrázat, örömtelen arc. Ha mosolyogni próbálsz, szigorúan rád néz:
„Isten házában vagyunk! Szent komolysággal illik itt lenni!”
Nagyon érdekes dolog ez. Természetesen Isten jelenlétében
valóban tiszteletteljesnek,
és komolynak kell lennünk, de ez nem zárja ki az örömöt. A
Szentírásban rengeteget olvasunk arról, hogy örömmel, hálával áldozzunk az
Úrnak. Hogy szüntelenül örüljünk. Legyünk örömmondók. Sőt a hegyen elmondott
tanítás is a boldogságról szól.
Nehémiás, miután újjáépült Jeruzsálem, Ezsdrással együtt
helyreállította az istentisztelet rendjét. Örömünnepre hívta a népet.
„Menjetek! Egyetek kövér falatokat, igyatok édes italokat. Küldjetek belőle
azoknak is, akik semmit sem készítettek, mert ez a mi Urunk szent napja, és ne
bánkódjatok, mert az Úr öröme a ti erősségetek!”
Boldog vagy? Mutasd ki!