Bizalom
„De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.”
Jeremiás könyve 17:7-8
Bizol bennünk. Még akkor is, ha nagyon sokszor nem érted, miért történnek körülötted és veled olyan dolgok, amiket nem tudsz felfogni, és amik talán nem tűnnek mindig a legjobbnak. Miért kell délben aludni, miért kell a doktornénihez menni, miért kell oltást kapni, ami akárki akármit mond, fáj. Miért kell leülni enni, amikor annyi érdekes dolog vesz körül. Miért kell bevenni az orvosságot, miért kell átöltözni reggel a pizsamából egy másik ruhába.
Bízol bennünk annak ellenére is, hogy nem vagyunk tökéletesek. Sem apuci, sem én. A türelmünk véges. Az erőnk, energiánk véges. Hibázunk. Megesik, hogy mérges vagy ránk, mert azt mondjuk, most már elég, vagy egyenesen nemet mondunk valamire. Dühös vagy, sírva fakadsz, hatalmas könnycseppek gördülnek le pici arcodon. De a mi kezünkben nyugszol meg. Mert ott érzed magad biztonságban.
Ma még úgy látod, mi tudjuk a legjobban. Ma még a te szemedben mi vagyunk a legerősebbek, a legbölcsebbek, a legviccesebbek, a legszebbek. Tudom, eljön az idő, amikor majd mindent megkérdőjelezel. Amikor lázadsz, és te fogod jobban tudni. De ennek így kell lennie, és bízom abban, hogy a belénk vetett bizalmad, a tapasztalatod, hogy feltétel nélkül szeretünk, megmarad valahogy. És bízom abba, hogy amikorra kitomboltad magad, visszatalálunk majd egymáshoz egy még érettebb formában.
Szeretném magamnak a bizalmadat. Szeretnék én is így fordulni Istenhez, hinni Benne, a bölcsességében, abban, hogy ő a legerősebb, leghatalmasabb, legértelmesebb, legjobb és legjobban szerető lény. Szeretnék én is belé kapaszkodni akkor is, ha nem értem a körülöttem zajló eseményeket, ha nem tudom, miért éppen velem történik, ami történik, és szeretném nála megtalálni a megnyugvást a könnyek után.
Tudod, én is küzdök. Igen, lázadok is. Igen, sokszor van, hogy úgy gondolom, én tudom jobban. Istennél is jobban. De szeretnék rátalálni. Újból rátalálni. Visszatalálni hozzá, és meglátni Őt másként, mint eddig. És így kapaszkodni belé. A te bizalmaddal, és a megélt közös történetekkel, hogy megismertem Istent. Újból. Igazán.
