Egymás terhét hordozzuk!
„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért,
hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”
Jakab levele 5. fejezet 16. verse
Megvallani egymásnak bűneinket? Két
irányba indulhatunk el. Az egyik az, amikor inkább nem mondjuk el mennyire
bűnösök vagyunk, mert az presztízsvesztéssel jár. Jobbnak tűnik az a megoldás,
hogy szentnek tüntessük fel magunkat. A másik út, amikor elmondjuk egymásnak a
bűnöket, és remek társra találunk, mert kiderül, hogy esetleg a másik fél is
éppen ugyanabban gyengélkedik. Ilyenkor tudjuk igazolni magunkat és meg tudjuk
nyugtatni egymás lelkiismeretét, hogy jól van ez így, ahogy van.
De van egy harmadik út. Amelyik sokkal
jobb, mint az előző kettő. Legyünk őszinték, inkább a végeredményt tekintve
jobb, mert egyébként sok nehézséggel is jár. Főleg lelki eredetű nehézségekkel.
Őszinte bűnvallás egymásnak azért, hogy imádkozzunk a másikért. Miért terheljen
engem valaki a saját bűnével –kérdezhetnénk? Törődjön csak mindenki a maga
dolgával.
A közösség szerepe nagyon fontos. Az
Ószövetségben olvashatunk egy bizonyos Ákán nevű férfiról, aki Jerikó
elfoglalásánál elvett az Úrnak szentelt dolgokból. Ezért a bűnéért Ai városát
nem tudták elfoglalni, sőt, több mint harmincan vesztették életüket, és a
biblia feljegyzése szerint a domboldalon kergették el az izraelitákat. Ákán
bűne kiderült, az Úr mutatta meg, hogy ki miatt történt a vereség. A büntetés
halálra kövezés volt. Mindenkinek követ kellett ragadnia. Miért? Mindenkinek
kell érezni a bűnnek a súlyát és a következményeit is. Ez egy meglehetősen
szomorú történet, de gondoljunk csak bele, hogy a gyógyulás sikereit mekkora
öröm kíséri?! Ha valakiért imádkozunk, vagy éppen értem imádkozunk és a
meggyógyulunk, nem jobb ha minél többen láthatják, hogy milyen jó az Úr?!
Egy friss tapasztalat: Nemrégiben egy
kedves ismerősünkért kezdtünk imádkozni mert súlyos agydaganatot
diagnosztizáltak nála. Előjelek nem voltak, hirtelen össze esett és így derült
ki a halálos betegség. Nem tudom, hogy mekkora az érte imádkozók tábora, de
tudom, hogy mi is közéjük tartozunk, és operáció után sikereket könyvelhetünk
el. Nincs még vége, sokat kell érte imádkozni, és hisszük, hogy az Úr
meggyógyítja ezt az édesanyát.
