Bátorságpróba
„Csak légy
bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél,
amelyet Mózes az én szolgám szabott elődbe, attól se jobbra, se balra ne
hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz.”
(Józsué könyve 1. fejezet 7. vers)
Gyermekkoromban sokszor hecceltük egymást
barátaimmal: „Nyuszi vagy! Nem mersz felmászni erre a magas fára!” „Nem mersz
leugrani csúszda tetejéről!” „Nem mered megfogni a keresztes pókot!”…
Persze mindezt ma már nem bátorságnak, sokkal
inkább gyerekes vakmerőség próbának és szándékos bajkeresésnek mondanám. Hisz, meggondolatlanul
csupán puszta erőfitogtatás miatt csináltuk ezeket.
Azonban Józsué, a Biblia többi szereplőjéhez
hasonlóan nem a vakmerőség, hanem a bátorság és a hit embere volt. Aki nagyon
is tudatában volt gyengeségeinek, félelmeinek, de hajlandó volt szembenézni és
leszámolni azokkal. S célja nem saját rettenthetetlenségének bizonygatása, hanem
Isten erejének felmagasztalása.
Ez a felülről jövő erő adott neki bátorságot és
tette képessé, hogy Isten népének vezetőjeként a honfoglalás során nekiinduljon
a megáradt Jordánnak (3. fej.), vagy fegyver nélkül megostromolja Jerikó
városát (6. fej.).
Később ugyanez az erő töltötte el a fiatal
Dávidot, mikor kiállt Góliát ellen, vagy Dánielt és társait, akik a bálványimádás
központjában, Babilonban is nyíltan felvállalták hitüket, akárcsak a későbbi
mártírok egészen napjainkig.
De mi a helyzet veled? Azt mondod, szereted
Istent teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből?
Akkor légy bátor és erős nemet mondani az önző anyagias
világ csábításának! Légy bátor és erős és mutasd meg a megjelenéseddel, a viselkedéseddel,
a szavaiddal, hogy kihez tartozol, és mit hiszel!
„Mert valaki szégyell engem és az én
beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni
fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk 8:38)
Viszont „Aki
győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből,
és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”
(Jel.3:5)
