Feltámadt!
„Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint
beszélt néktek, még mikor Galileában volt.”
(Lukács evangéliuma 24. fejezet, 6.
vers)
Évente
rengeteg turista keresi fel, valami különös élményre várva Jeruzsálemben
a Damaszkuszi kapuval szemben lévő Sírkertet. Majd bent a rendezett
virágágyások, és elcsendesedésre kialakított helyeken kívül nem talál mást, mint egy egyszerű, két
részre osztott sziklába vájt üreget.
S mi van
ebben az üregben, a sírban? Egy ókeresztény feliraton kívül, semmi. Sokan nem
is értik, miért olyan különleges ez a puritán hely, és számukra sokkal
megkapóbb a Via Dolorosa végén álló Szentsír-templom csillogása.
S mi a
nyitott, üres sír titka? Az, hogy Jézust nem lehet bezárni, konzerválni, majd
elővenni, ha épp szükség van rá. Ő nem a csodalámpában lakó dzsinn, akivel kényünk-kedvünk
szerint varázsolhatunk.
Másrészt
a csodát nem a sírban kell keresni, hanem szerte a világon, ahol a Feltámadt és
Élő Megváltó ma is megszólítja a sírdogáló Máriákat, ahol megjelenik a
félelemtől bezárkózott tanítványoknak.
Az üres
sír ma azt hirdeti; Megváltód él és szeretné letörölni könnyeidet, szeretne
veled reggelizni, ebédelni, vacsorálni, szeretne együtt utazni veled, szeretne
tanítani, veled együtt dolgozni, szeretne rajtad keresztül másokhoz szólni, szeretne
életed minden mozzanatának részévé válni.
Az üres
sír látványa késztessen hálára és annak hirdetésére:
„nem a sír dicsőít Téged, és nem
a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! Ki él, ki
él, csak az dicsőít Téged, mint ma én!” (Ézs.38:18-19)
