Hivatkozási alap
„Senki ne dicsekedjék őelőtte. Hisz általa ti a Krisztus
Jézusban vagytok, aki Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül, és
váltságul lett nekünk. Hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az az Úrban
dicsekedjék.”
1Korintusi levél 1. rész 29-31 versek
Egy alkalommal Nabukonodozor király a palota teraszán
sétált. Szétnézett, majd így kiáltott: Ez az a nagy Babilon, amit én építettem
királyi székhelyül, hatalmam ereje által, fenségem dicsőítésére! Hasonló
mondatokat úton útfélen ma is hallhatunk:
-
Én építettem fel a házamat, a vállalatomat…
ezzel a két kezemmel!
-
Én húztam ki a barátomat a csávából.
-
Én megmondtam neki az igazat!
-
Én aztán nem így tettem volna!
-
Kérdezzetek engem! Én tudom a megoldást.
Megfigyelted: Én! Én! Én!
A mai Ige meg arról szól, hogy ne dicsekedj! Különösen ne a
magad erejével, bölcsességeddel, nagyságoddal! Ne saját magad légy a
hivatkozási alap. Ha már dicsekedni szeretnél, akkor hivatkozz arra, akinek
mindent köszönhetsz. Az erődet, az ötleteidet, a jó gondolataidat. Hivatkozz
arra, aki az alap. Akitől mindent kaptál. Ne a büszkeséged, a hőzöngés vagy,
hogy neked mid van – legyenek gondolataid, beszélgetésed központjában, hanem
hivatkozz Jézusra, akinek mindent köszönhetsz.
Nem Neki van rá szüksége, hanem NEKED! S ha gyakorolod,
meglásd, sokan szeretni fognak! Azt fogják majd mondani: De jó vele
beszélgetni! Árad belőle a hála, a megelégedettség, a köszönet. Szeretnéd ezt?
Rajtad áll! Kezdj el még ma minden jóért Őrá hivatkozni!