Isten a szeretet. Punktum!
„Mert
meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek,
sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem
semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely
megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Római levél 8:38-39
Már jó két éve
történt, mikor kisfiam elmondta az első prédikációját. Vége volt már a délutáni
istentiszteletnek, mindenki beszélgetett, így észrevétlenül előretotyoghatott,
megállt a szószék mellett, majd nekikezdett:
– Isten a szeretet.
Punktum! Isten a szeretet forrása. Punktum!
A rövid, de igen
magvas igehirdetése után pedig – mint aki jól végezte dolgát – letotyogott a
szószékről. Indíttatást éreztem, hogy ezután az ölembe vegyem. Megdicsértem a
témaválasztását, a kifejtés világosságát és a tömörséget, és biztattam, hogy ha
esetleg máskor is prédikálni szottyan kedve, akkor is mindig Isten szeretete
álljon a középpontban.
És valóban. Sok
tantétel és dogma létezik a keresztyénségben: Isten léte, a Biblia
ihletettsége, bűnbeesés, Krisztus emberi és isteni természete, próféciák,
feltámadás, és még hosszan sorolhatnám. Ezek mind üresen konganak azonban, ha
nincs olyan élményünk Isten szeretetéről, amely Krisztusban jelent meg, mint
amit itt Pál leír.
Jézus története nem
egy bibliai sztori a sok közül. Krisztus halála és feltámadása nem csak egy
tantétel a többi keresztyén dogma mellett. A kereszt az nem csak egy szimbólum
a kavarodó világnézetek sokaságában. Hanem Jézus története „a” történet, amely
értelmet ad az összes többinek (Ádámtól kezdve, Ábrahámon, Mózesen és Dávidon
ás egészen az apostolok cselekedeteiig). Krisztus halála és feltámadása „a”
keresztyén tanítás, amelyből kiindulva értelmezni érdemes az összes többit. A
kereszt pedig „a” szimbólum, ami Isten szeretetét két egyszerű vonalban sűrűsíti
össze.
