Üdvösség a pogányoknak
Apostolok cselekedetei 28:28
Üdvösség. Ez az elfeledett szó arról beszél, hogy Isten kegyelméből egyszer eljön az az idő, amikor az élet nem a fájdalomról és a csalódásról, hanem az örömről szól. Isten ezt a kimondhatatlan ajándékot kerülőút nélkül egyszer már az emberiségnek adta, de elveszítettük. A második esély már Istennek mindenébe került, hogy visszaadhassa minden embernek ezt a csodát, aki azt elfogadja. Isten egyért is vállalta volna a teljes kockázatot és mindenkinek van lehetősége elfogadni - bár ezzel az eséllyel nem fog mindenki élni.
Istennek az első nagy ítélete után - amikor a víz okozta a pusztulást - volt egy különleges feladatra kiválasztott embere. Rajta keresztül a leszármazottait kérte Isten egy évezredekig sem elévülő elhívás betöltésére. Istennek arról a tervéről, hogy nem hagyja a bűnben szenvedő embert örökre elveszni, hanem ad második lehetőséget, kellett hirdetniük minden népnek, hogy a nem kiválasztottaknak is legyen reményük. Ezt a feladatot nem vették komolyan - bár voltak kivételek -, bálványimádók lettek, egy idő után már nem különböztek más népektől. Jézus idejére eljutottak a formai vallásos szintre, hogy az életüket is készek voltak a lélektelen magukcsinálta igazságokért odaadni, de Isten Fiát halálra ítélték és megölték.
Istennek a bűn bejövetele ót az volt a terve, hogy mindenki megismerje a bűnből való menekülés útját. A feladatra kiválasztottak nem voltak készek elvégezni a jó hír terjesztését, ezért Isten másra bízta azt. Jézus feltámadásának jó híre nem akadhat meg egy nemzet hanyagsága miatt, mert erről a csodáról mindenkinek hallania kell. A pogányok azok, akik semmilyen kiválasztottsággal nem rendelkeztek, mégis felkínáltatik nekik is Isten ajándéka. Ugyanolyan eséllyel kaphatják meg Isten örök ajándékát , mint azok, akiket kiválasztottaknak gondoltunk.
