Állhatatosság
Nem mindennap használt
szó. Lassan értelmező szótár kell jelentésének megfejtéséhez. Kifogyott,
eltűnt, ritkán lehet találkozni vele. Szerinted mit jelent? Számodra mit mond
ez a szó, hogy állhatatos? Te az vagy?
Ma felgyorsult a tempó.
Ha nem megy, hagyd ott, dobd el, vegyél másikat, nehogy megjavíttasd, ne törődj
vele, válj el tőle. Instant és egyszer használatos világba pottyantunk. Nem
divat sem a kitartás, sem az állhatatosság, sem az egy életen át tartó hűség.
Minden mozgásban van, és az állhatatosság ebbe nem fér bele.
Pedig csak az üdvözül,
aki mindvégig, egészen a célig, és nemcsak egy darabig, állhatatos marad.
Kihez? Mihez? És hogyan? Nagy kérdések ezek! Az állhatatos személy, következetesen
kitart és ragaszkodik ahhoz, amiről meggyőződött, hogy az jó. Nem
változtatgatja véleményét egyik napról a másikra. A nehézségek, a kudarcok nem
tántorítják, nem rendítik meg, célegyenest halad előre, ha pocsolyán kell is
átmennie.
Hűséges, és
állhatatosan kitart férje, felesége, barátja mellett a nehézségek, az
akadályok, a kudarcok és a nemszeretem-napok ellenére is.
És hát állhatatosan
hűséges marad Istenhez még akkor is, ha emiatt furcsán néznek rá.
Jézus azt mondja: „Aki mindvégig állhatatos
marad, az üdvözül!”
Máté evangéliuma 24. rész 13. vers
Hadd álljon itt a
Pátriárkák és próféták című könyvből egy csodálatos idézet, ami segíthet neked
a kitartásban, az állhatatosságban:
„Isten gondviselése
vezette el a hébereket a tenger előtti hegyekbe, hogy kinyilváníthassa hatalmát
megszabadításukban és rendkívüli módon megalázhassa ellenségük büszkeségét,
gőgjét. Más úton-módon is megvédhette volna őket, de Isten ezt a módszert
választotta azért, hogy próbának vesse alá hitüket és megerősítse benne való
bizodalmukat. Az emberek fáradtak és megrettentek voltak. Ha vonakodnak a
tovább meneteltől, amikor Mózes ezt parancsolta meg nekik, akkor Isten sohasem nyitotta
volna meg számukra a szabadulásuk felé vezető utat. "Hit által keltek át a
Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön" (Zsid 11:29). Amikor lementek a tenger
vizéhez, világosan megmutatták, hogy elhitték Isten üzenetét, úgy, ahogy azt
Mózes átadta nekik. Mindazt megtették, amit meg tudtak tenni saját erejükből és
azután Izrael mindenható Istene kettéválasztotta a tengert, hogy ösvényt
készítsen nékik.
Az itt tanított lecke
minden időre szól. Gyakran keresztény életünk tele van veszedelmekkel és olyan
kötelességekkel, amelyeket felettébb nehéz vagy szinte lehetetlen
teljesítenünk. Képzeletünk sokszor a küszöbön álló romlást, sőt a halált láttatja
meg velünk. Isten hangja azonban tisztán csendül a fülünkbe: "Indulj
előre!" Engedelmeskednünk kell ennek a parancsnak még akkor is, mikor nem
látunk át a lelki vagy testi szemeink előtt leereszkedett sötétségen és a hideg
hullámokat már érezzük lábunk körül. Azok az akadályok, amelyek meg akarják
gátolni előrehaladásunkat, sohasem tűnnek el előlünk, ha a lelkünk ingadozik,
vagy kételkedik. Ha nem tudunk engedelmeskedni addig, amíg a bizonytalanság
minden árnyéka el nem tűnik előlünk és a vereség veszélye el nem hárul, akkor
nem fogunk engedelmeskedni sohasem. A hitetlenség ezt suttogja fülünkbe:
"Várjunk addig, amíg az akadályok el nem tűnnek és világosan látjuk azt az
utat, amelyen járnunk kell!" A hit előre ösztönöz, mert mindent hisz,
mindent remél.
Az a felhő, amely a
sötétség fala volt az egyiptomiak számára, fényár volt a hébereknek,
megvilágítva az egész tábort és ragyogó fényt vetve az előttük lévő útra. Így
az isteni gondviselés is, amíg sötétséget és kétségbeesést hoz a hitetlenek
számára, addig az Istenben bízók lelkét világossággal és békességgel tölti el.
Az az út, amelyen Isten vezet bennünket, akkor is a biztonság ösvénye, ha
pusztaságon vagy tengeren visz keresztül.” PP. Kivonulás című fejezet.
