A romok építői
Ésaiás próféta könyve 58:12
Az alapok jók, csak ki kell ásni a rárakódott törmelékek alól és megerősíteni. Máshol még használhatóak a falak, de a réseket be kell tapasztani rajtuk. A régen elhagyott romokat újra élettel kell megtölteni!
Hogyan érdemes újrakezdeni? A régit elfeledni és valami újat kitalálni? A történelem azt mutatja, hogy nem feltétlenül az új a jó és a régit kellene kidobni. Még az építészetben is látható egy törvényszerűség, amely azt mutatja, hogy annál időtállóbb épületekre találunk, minél régebbre nyúlunk vissza az időben. Ez elég érdekes akkor, ha nem fogadjuk el a teremtés történetét és azt, hogy Isten hatalmas bölcsességgel és tudással áldotta meg az embert - Ádámot, aki sok tudást tudott átadni az utódainak.
Nemcsak az épületekre, hanem a lelki törvényszerűségekre is igaz, hogy minél régebbi, annál tisztább. Ha nem tudjuk pontosan, hogy mik a régi romok, amelyeket nekünk újra fel kell építenünk, akkor nem máshol, hanem Istennél vannak a válaszok. A Biblia embereinek is az volt a feladatuk, hogy folyamatosan keressék a régi, elfeledett igazságokat, amire érdemes volt felépíteni az életüket. Ha valaki elkezdte keresni, hamar megtalálta. Jósiás király megtalálta a Törvénykönyvet a templomban, aminek alapján átszervezte az országát. A régi alap megvolt, de az elfeledett szabályokat újra életük részévé kellett tenni. Még velük is megtörtént, hogy elfelejtették, ami régen fontos volt, de nem szégyellték megváltoztatni az útjukat végre a jó irányba.
Az életünkben is biztos van olyan alap, ami mélyen megvan még, de sok a rárakódott szemét, amitől meg kell tisztítani. Van néhány lyuk, amit a régi útmutatás alapján újra meg kell javítani. Isten segít, mert szeretné, ha a romokból újra élhető épületek lennének.
Ha végre a hitetlenség helyett a hitet választanánk.
Ha a meddő vitatkozások helyett elkezdenénk engedelmeskedni.
Ha a magunk dicsősége helyett Istenét keresnénk.
Ha elfogadnánk Isten útmutatását a magunk kedve helyett.
Ha végra megbíznánk abban, hogy Isten akkor is jót ad, ha az pillanatnyilag nem kellemes.
Ha végre elkezdenénk igazán hinni az örökéletben és aszerint rendeznénk be az életünket.
