Mikroszkóp alatt
„Vedd azért szívedre
és lelkedre e szavaimat, és kösd azokat jegyül a kezedre, és homlokkötőkül
legyen a te szemeid között; És tanítsd meg azokra fiaidat, beszélj azokról,
mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd
fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra.”
Mózes 5. könyve 11.
rész 18-20.
A
hébereknél az egyik legnagyobb érték a gyermek volt. Isten megparancsolta, hogy
az apák a nap minden percében tanítsák őket! Ez nem prédikálást jelentett vagy
lelki fröccsöt. Hanem, amikor együtt mentek az úton, az édesapa felhívta
gyermeke figyelmét a Teremtőre. A szegényeknek adott valamennyi pénzt, ezzel az
adakozásra oktatta. A műhelyben együtt dolgoztak, megtanította a munka
megbecsülésére. A boltban megmutatta, hogy a kevés haszonból hogyan lehet
gazdagodni, és lépésről lépésre előrébb jutni. A zsinagógában pedig elleshette
a gyermek, hogyan kell Istent tisztelni.
A
héber édesapák gyakorlati nevelők voltak a nap minden percében. Amikor úton
jártak, vagy a házban, a ház körül dolgoztak, tudták, hogy éles szemek figyelik
őket, ezért igyekeztek hitelesek lenni gyermekeik előtt.
És
Te? Mennyit foglalkozol gyermekeiddel? Mit látnak tőled? Hitelesen képviseled,
amit mondasz? Egy statisztika szerint az átlag édesapa napi 8 perc időt tölt
gyermekével – a 24 órából!
Remélem,
nálad nem így van? Ha igen, van még időd a változtatásra!
El
tudod majd mondani, amikor Jézus Krisztus megjelenik az ég felhőiben, hogy:
„Ímhol vagyok én és a
gyermekek, akiket az Isten nekem adott.” (Zsidókhoz írt levél 2:13.)