Kegyelemből
Kegyelemből
"Isten megadja hozzá az erőt,
hisz ő az, aki megmentett, és elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. De
nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert
így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ
kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk."
2Timóteus 1. rész 9. vers Új fordítás
A „kegyelem-mel” kapcsolatban ma reggel egy nagyon szép vers
jutott eszembe. Megosztom Veled – biztos, hogy benned is mély gondolatokat
ébreszt! Legyen egy kegyelem-teljes szép napod!
Reményik Sándor:
Kegyelem
Először sírsz.Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
