Isten képére
„Megteremtette tehát az Isten az embert, a maga képére;
Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette, férfiúvá és asszonnyá
teremtette őket.”
1Mózes 1:27.
Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent. Próbálom elképzelni, de
kis agyamnak ez túl magas. Annyit azonban még így is megértettem, hogy Isten
társnak, egy csodás lénynek teremtette meg Ádámot és Évát. Olyannak, aki mind
külsejében, mind jellemében visszatükrözte Teremtőjét.
Hát többek között ezért is ilyen értékes az ember. Már a
teremtéskor határtalan pontossággal és gondossággal alkotta meg, és ruházta fel
– semmi máshoz nem fogható tulajdonságokkal.
Gondolkodtál már ezen?
Felfogtad, milyen értékes vagy?
Eszedbe jutott valaha is, hogy vissza kéne tükröznöd Isten
szeretetét, kedvességét, Jézus együttérzését, türelmét?
EZÉRT teremtett minket.
Szeretnék kedvenc írómtól egy pár sort megosztani veled,
ezzel kapcsolatban:
„…Isten …művének koronájaként megteremtette az embert, akinek a gyönyörű
földet berendezte. Úrrá tette minden felett, amit szemével át tudott fogni…
Isten az embert a saját képmására teremtette. Ebben nincs semmi titokzatos.
Alaptalan az a feltevés, hogy az ember lassú,
fokozatos fejlődéssel alakult ki az alsóbbrendű állat- vagy növényvilágból… Aki
a magasba helyezte a csillagvilágokat, és nagy hozzáértéssel színezte ki a mező
virágait, aki betöltötte a földet és az eget hatalmának csodáival, amikor
dicsőséges művének bekoronázása következett - hogy a gyönyörű föld uraként
valakit a középpontba helyezzen -, olyan lényt teremtett, aki méltó a neki
életet adó kézhez… Ádám a földből formálva is "Isten fia"
volt.
Az embernek Istent kellett tükröznie - mind külsejében, mind jellemében.
Egyedül Krisztus az Atya "valóságának képmása" (Zsid 1:3); de
az embert Isten a maga hasonlatosságára formálta. Természete összhangban volt
Isten akaratával. Értelme fel tudott fogni mennyei dolgokat. Érzései tiszták
voltak; vágyait és érzelmeit értelme uralta. Az ember szent volt, Isten
képmását boldogan, akarata iránti tökéletes engedelmességgel viselte.
Ahogy az ember Teremtője kezéből kikerült, termete fenséges volt, alakja
tökéletesen arányos. Arcszíne viruló egészségről tanúskodott, és az élet
fényétől és örömétől ragyogott. Ádám sokkal magasabb volt, mint a föld mostani
lakói. Éva termete valamivel kisebb volt, de alakja nemes és nagyon szép. A
bűntelen pár nem viselt mesterséges öltözéket; fény és dicsőség takarta be
őket, mint az angyalokat. Ameddig engedelmeskedtek Istennek, ez a palást
burkolta be őket.” E.G. White: Pátriárkák és próféták 18-19. oldal
