Szolgálni Jézusnak
A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.
A minap Budapesten kellett elérnem sietve egy vonatot. Örömmel állapítottam meg, hogy van még egy jegyem, amit nem használtam fel, mivel nem volt rajta lukasztás. Nagyon meglepődtem, amikor az ellenőr azt mondta, hogy ez a jegy érvénytelen, mert kétszer volt használva. "Tessék megnézni még egyszer!" - mondtam magabiztosan.
- Akárhányszor nézem, ezen bizony két sor tinta van, már használva volt egy villamoson vagy buszon is.
- Hűha, hát ezt akkor elnéztem.
- Mit szeretne: kifizeti helyben a 8 ezret, vagy utólag csekken a 16 ezret?
- Akkor inkább helyben fizetek - válaszoltam fanyar mosollyal -, a vicces az, hogy a munkáltatóm fizeti a jegyeimet, tehát nem is éri meg nekem csalni.
- Akkor van bérlete? Mutassa be két napon belül, és akkor csak 2 ezer lesz.
- Nincs bérletem - válaszoltam, és láttam az együttérzést az ellenőr szemében.
- Hát a családban sincs? Barátoknak? Olyan amin nincs rajta a bérletszám.
- Az az igazság, hogy sem a testvéreim sem a barátaim nem szoktak csalni... Mit tegyek, így neveltek... - válaszoltam.
És tudják mit történt? Elengedtek!
Hazafelé a vonaton azon gondolkodtam, hogy vajon kinek esett jobban a történés. Nekem, hogy elhitték rólam, hogy becsületes vagyok és nem büntettek meg, vagy annak az ellenőrnek, aki jót tehetett valakivel, és jól érezhette magát. Nem tudom eldönteni!
Mint ahogy azt sem tudom eldönteni, hogy kinek van nagyobb szüksége a jó tettekre? Jézusnak, vagy nekem? Tudom, hogy Jézusnak örömet okoz, ha jót teszek. Másrészt ha én nem teszem, akkor indítani fog valaki más, és ha nincs más, akkor akár köveket is változtathat kenyérré.
Részemről egészen bizonyos, hogy szükségem van jót cselekedni: ezzel elmélyítem Jézussal való barátságomat, és megismerhetem az Ő szeretetét, amit csak így a cselekvésen keresztül lehet megismerni.
Máté evangéliuma 25:40
A minap Budapesten kellett elérnem sietve egy vonatot. Örömmel állapítottam meg, hogy van még egy jegyem, amit nem használtam fel, mivel nem volt rajta lukasztás. Nagyon meglepődtem, amikor az ellenőr azt mondta, hogy ez a jegy érvénytelen, mert kétszer volt használva. "Tessék megnézni még egyszer!" - mondtam magabiztosan.
- Akárhányszor nézem, ezen bizony két sor tinta van, már használva volt egy villamoson vagy buszon is.
- Hűha, hát ezt akkor elnéztem.
- Mit szeretne: kifizeti helyben a 8 ezret, vagy utólag csekken a 16 ezret?
- Akkor inkább helyben fizetek - válaszoltam fanyar mosollyal -, a vicces az, hogy a munkáltatóm fizeti a jegyeimet, tehát nem is éri meg nekem csalni.
- Akkor van bérlete? Mutassa be két napon belül, és akkor csak 2 ezer lesz.
- Nincs bérletem - válaszoltam, és láttam az együttérzést az ellenőr szemében.
- Hát a családban sincs? Barátoknak? Olyan amin nincs rajta a bérletszám.
- Az az igazság, hogy sem a testvéreim sem a barátaim nem szoktak csalni... Mit tegyek, így neveltek... - válaszoltam.
És tudják mit történt? Elengedtek!
Hazafelé a vonaton azon gondolkodtam, hogy vajon kinek esett jobban a történés. Nekem, hogy elhitték rólam, hogy becsületes vagyok és nem büntettek meg, vagy annak az ellenőrnek, aki jót tehetett valakivel, és jól érezhette magát. Nem tudom eldönteni!
Mint ahogy azt sem tudom eldönteni, hogy kinek van nagyobb szüksége a jó tettekre? Jézusnak, vagy nekem? Tudom, hogy Jézusnak örömet okoz, ha jót teszek. Másrészt ha én nem teszem, akkor indítani fog valaki más, és ha nincs más, akkor akár köveket is változtathat kenyérré.
Részemről egészen bizonyos, hogy szükségem van jót cselekedni: ezzel elmélyítem Jézussal való barátságomat, és megismerhetem az Ő szeretetét, amit csak így a cselekvésen keresztül lehet megismerni.
