Krisztus feltámadt!

„Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.”

Korinthusbeliekhez írt 1. levél 15:20

Krisztus feltámadása nem csupán a kereszténység egyik kulcsfontosságú tanítása, nem egyszerűen egy rendkívüli csoda – ebben a tényben van minden reménységünk. Ahogy Pál mondja: „Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1Korinthus 15:13-14)

Végső soron, ha nincs feltámadás, milyen reménységünk lehet? Küzdünk egy valamivel hosszabb, jobb élet reményében, aztán mégis elér bennünket is az elkerülhetetlen halál? Vajon a születésünk végső célja valamelyik szép temető lenne? Semmiképp sem. A bűnben rekedt ember számára valóban a halál az egyetlen végállomás. De épp azért jött Jézus, azért halt meg helyettünk, hogy reménységünk, sőt biztosítékunk legyen az újbóli örök életre. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 6:23)

Mit jelent számunkra Krisztus feltámadása? Bizonyos reménységet, hogy Istennek van hatalma élet-halál kérdése fölött. A hívő ember számára a halál nem a végállomást jelenti, hanem egy megpihenést, ami után jön a végtelen élet Krisztussal. Azt mondják, semmi sem biztos az ember életében, csak a halál. A Biblia szerint ez csak részben igaz. Valóban halandóak vagyunk, előbb-utóbb vége az életünknek. Mégis van még a halálnál is biztosabb dolog, ez pedig az életadó Krisztus, akiben ha hiszünk még az is előfordulhat, hogy soha nem látunk halált.

„Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1 Thess 4:15-17)

Bárhogyan is lesz, akár életünk, akár nem Jézus eljövetelekor, nincs okunk aggódni az életünk felől. Krisztus feltámadása, mint első zsenge magában foglalja minden ember feltámadásának a garanciáját. 

Régen Izraelben az aratáskor bevitték az első, legszebb kévét a templomba és bemutatták Istennek. Ez a kéve, mint első zsenge magában hordozta a teljes, leendő aratást. Az első zsenge, a kenyér, az élet jelképe, melyet még ezután fognak learatni.

Krisztus, mint a feltámadás zsengéje már be lett mutatva, hálát adhatunk érte. Benne van a mi feltámadásunk reménysége, az élet lehetősége is. Ragadjuk meg Őt!