Pál vallomása
„Igaz
beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e
világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én. De azért
könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes
hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, a kik hiendenek ő benne az örök életre.”
Timótheushoz írt első
levél 1. fejezet 15-16. vers
Az
Újszövetség egyik legizgalmasabb könyve; az Apostolok cselekedetei. Csodás
gyógyulások, megtérések, szabadulások, az evangélium fáradhatatlan hirdetése,
mártíromság…
És
ez a 28 rövid fejezet csak parányi töredéke mindannak, ami az első századok
hithőseivel történt. Pedig milyen érdekes lenne olvasni a leghétköznapibb
dolgaikról is, mit ettek, hol aludtak, mennyit és mit dolgoztak, hogy zajlott
egy istentisztelet, egy keresztség…
No
és persze, milyen érzés önthette el szívüket, mikor börtönbe zárták őket, mikor
menekülni kellett Thesszalonikából, mikor hajótörést szenvedtek, mikor Pált
megmarta a kígyó, vagy mikor Euthikus kiesett az ablakból…
Igen,
mi szeretjük ecsetelni, milyen nehéz körülményekkel kell megküzdenünk, mennyi
áldozatot hozunk, amit mások nem becsülnek. Olyan jó kicsit sajnáltatni
magunkat.
Ám
a szaftos részletek, holmi szenvedéstörténetek helyett Pál és az apostolok Isten
szeretetéről és kegyelméről beszélnek, mely nem rideg dogma, hanem személyes
tapasztalás.
S
ennek a szeretetnek a fényében, elhalványul minden fájdalom, felszáradnak a
könnyek, a Saulusok Paulussá válnak bizonyságul mások számára.
Pál
vallomása ma felhívás feléd is.
Felejtsd
el, aki vagy, ami veled történt, csak az a fontos, amit Jézus érted tett és
tesz ma is.
