Csere-bere
„Mert
ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén,
szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”
2Kor 8,9
- Csak tessék, csak
tessék! Vegye, vigye! – hangzott mindenfelől a piacon, ahol álmomban
sétáltam. Az eladók széles mosollyal fordultak oda, hol némi érdeklődést véltek
felfedezni portékáik iránt. Az emberek legtöbbje kerülte a pillantásukat, mert
az árujuk valódi értéke érdekelte őket, és nem a kirakat beszéd. Volt, akinek
elég volt egy pillanat, mások hosszasan vizsgálódtak. Eleinte mindenki
igyekezett mindent megnézni, mindent kikutatni egészen addig, míg meg nem
szólalt a csengő, majd egy hang közölte:
- Még 6 óra a
zárásig.
Ekkor többen, aggodalommal az arcukon, sietni kezdtek, mert
úgy vélték, már nem járhatják be az egész teret a kijelölt időig és lemaradnak
a legnagyobb üzletről. Érdekelni kezdett engem, hogy mit lehet itt vásárolni,
így hát megkérdeztem az egyik kapuőrtől.
- Életet, mi mást
– válaszolta, és közben úgy bámult rám, mintha a holdról jöttem volna.
- Milyen életet?
– kérdeztem tovább.
- Hát, amilyet
magának szeretne – és láttam a megrökönyödést a szemében. – No, meg amilyen jut.
- Ezt meg hogy érti? –
kérdeztem tovább.
- Nézze, mindenki
jobb életet szeretne magának, és rohan, hogy hátha megtalálja. De ezen a piacon
csak egyszer lehet vásárolni, azt is csak addig, amíg be nem zár. Az üzlet, ha
megköttetett végleges és nem lehet visszacsinálni, ezért az emberek szeretnék
jól meggondolni, mielőtt döntenek.
- Értem. És mivel
fizetnek azért, amit leginkább szeretnének?
- Hát, természetesen
a sajátjukkal. Életért élet jár cserébe.
- Ó, egyáltalán
nincsenek könnyű helyzetben – bámészkodtam tovább. – És mondja, ha nem zavarom, köttetnek itt sikeres üzletek?
- Tudja, nagyon
régóta itt vagyok és sok mindent láttam már – fordult hozzám csodálkozva,
amit eleinte nem értettem. Majd folytatta:
- Először mindenki
azt gondolta, hogy sikeres volt a csere. Aztán később mindannyian rájönnek a
csalásra. Mert itt mindenki csal, mert mindenkinek van takargatni valója, de
azt senki sem teszi ki a kirakatba. Igyekeznek eltitkolni, másnak beállítani
magukat, mint amik.
- Mondjon egy példát,
hogy értsem! – kértem.
- Például aki
akaratos, úgy állítja be magát, mint aki eltökélt. Aki okoskodó, bölcsnek
mondja magát. A szegény lelki értékeit hangsúlyozza, de takargatja benső
irigységét a nála jobbsorsúak iránt. A gazdag meg jótékonykodásával leplezi
hivalkodását és még sorolhatnám.
- Így valóban nehéz.
De nem lehet válogatni? Tudja, hogy ebből csak ezt kérem, abból meg csak azt?
- Ha így lenne,
nagyon sokan pórul járnának, mert végül mi maradna nekik. Nem, itt mindenki
teljes csomagban kapja meg, amit akar, annak jó és rossz oldalával együtt. A
siker mellé sokszor magányosság jár. A törekvők barátaikat veszítik. Ami
kívülről szép életnek látszik, az sok esetben belülről romlott. De mondja, maga
miért nem siet? Nem akar jó üzletet kötni?
- Ó, nem. Én csak
nézelődöm – fészkelődtem egy kicsit, megértve előbbi csodálkozását. – Mi van, ha én nem akarok életet cserélni?
- Azt nem lehet.
Döbbenten hallgattam:
- Miért?
- Aki belépett a piac
területére, annak cserélnie kell. Ez a törvény.
- De itt szinte
lehetetlen jó üzletet kötni! – csattantam fel ijedten haragomban. Mondja! – fogtam kérlelőre a dolgot – Nem tudna valami jót ajánlani? Legalább egy
becsületes eladót mondjon nekem, kérem!
- Hát - vakarta a
fejét –, na jó, legyen. Ajánlhatok
magának valakit, de úgysem fog hinni nekem.
- Miért? – kérdeztem
döbbenten.
- Mert ő kínálja itt
a legjobb életet mindenki számára, de nem kér cserébe semmit. Ad boldogságot,
örömöt, barátokat, reményt. Igaz, nem ad nagy gazdagságot, hatalmat, de ad
teljes életet.
- Ez nagyszerű, és
mondja, valóban ingyen kínálja mindezt? – kérdeztem gyanakodva.
- Igen. Azt mondja, ő
megfizette már az árát.
- Engem érdekel –
mondtam lelkesen. – Mondja, kit keressek!
Hogy hívják ezt a kereskedőt?
- Jézus. Csak így: Jézus.
