Az idő közel van
Egy
üzletember fontos tárgyalásra utazott repülővel Európából az Egyesült Államokba.
Mivel a gépe késett, beugrott egy taxiba és csak annyit mondott a sofőrnek:
Hajtson, ahogy tud!
A
taxi csikorgó kerekekkel indult a reptérről. Már végigszáguldottak a fél
városon, mikor emberünk felnézett és megkérdezte; Elnézést, tulajdonképpen hova
megyünk?
Azt
nem tudom - válaszolt a taxis - de hogy gyorsan megyünk, az biztos.
Hányszor
vagyunk így mi is! Nem is tudjuk igazán, mit akarunk, nem gondolkodunk azon,
minek mi lesz a következménye, csak azt tudjuk, mindent azonnal, gyorsan
akarunk.
Aztán,
mikor a nagy rohanásba behúzza valami a féket, akkor eszmélünk fel, az egész
rohanás hiábavaló volt.
„Az
idő közel” - írta az apostol immár lassan kétezer éve. De miért sürget János? Bizony,
jogos a kérdés, miért nem azt írta; „Van még idő, úgy körülbelül kétezer év”
Amikor
azonban János írja „az idő közel”, nem stresszelni akar, nem meggondolatlan kapkodásra,
rohanásra, tettekre ösztönöz, hanem a mennyei cél felé tartó folyamatos
haladásra.
Gondolatainkban
legyen ott annak a boldog, Megváltónkkal való találkozásnak a képe, mellyel a
Jelenések könyve zárul. Lábunk, kezünk, szánk pedig kövesse e szívünkbe írt
reménységet.
Így
legyen egész lényünk válasza:
„Ámen,
bizony jövel Uram Jézus!” (Jel. 22:20)
