Szeretet és parancsolat

„A szeretet azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint kell élnetek.”

2János6.

A szeretet azt jelenti, hogy Isten parancsai szerint élünk. De sokszor hallottam már, hogy nem szabad törvényeskedőnek lennünk! Ez alatt sokan azt értik, hogy a szeretet a lényeg és nem a törvényhez való ragaszkodás. Itt meg azt olvasom Jánosnál – aki köztudottan a szeretetbe mártotta tollát – hogy a szeretet azt jelenti, hogy Isten parancsai szerint élünk. Akkor most, hogy is van ez?

Már rég rájöttem, hogy a kettő nemhogy nem zárja ki egymást, hanem elképzelhetetlen egymás nélkül. Mert mit jelent az Ő parancsai szerint élni? Meg-, ill. betartani Isten parancsait - nem igaz? Kinek szoktál szeretetből engedelmeskedni? „Drágám! Behoznád…? Kivinnéd…? Légy szíves…” A szerelmesektől, az ifjú házasoktól szoktam ezt hallani. A másik azonnal ugrik. „Igen drágám, persze, hogy behozom, leviszem…” Miért? Mert szereti. Nem teher számára! Természetes! Cselekedetével fejezi ki, hogy nem tud tőle olyan nagyot kérni, amit azonnal, szívből szeretettel meg ne tudna tenni. Teher számára? Dehogy! Örül, ha tehet érte, mert olyan nagyon szereti. Eszébe sem jut, hogy ezzel kéne kiérdemelnie kedvese szeretetét! És most kérlek, olvasd el a mai reggeli Igét – valahogy így: „Annyira szeretem Istent, hogy szívből örömmel megteszem mindazt, amit kér tőlem. Ennek egyenes következménye, hogy szeretni fogom azokat az embereket is, akikért Jézus hozzám hasonlóan meghalt, függetlenül attól, hogy megérdemlik-e vagy sem”.

Szeretetteljes, szép és boldog napot kívánok Neked!