A munka nemesít...
Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 3:10
Tudod te is, érzed nap mint nap, hogy ez a világ már régen nem olyan, mint amilyennek Isten megalkotta. Hiszen kezdetben áldás volt a munka. Ádám és Éva kreativitással, alkotókészséggel, és minden jóval megáldva szépíthette az Édent, gondot viselt mindarra, ami fölé helyezte őket a Teremtő, de közbeszólt egy döntés, és vége szakadt a jónak.
Megjelent a fáradtság, a sokszor fájdalmas, talán értelmetlen munka. Munka, ami kizsákmányol, ami hogyha a kisujjadat nyújtod neki, az egész karodat követeli. Munka, amiért nem kapod meg a neked jogosan járó bért, vagy az a munka, ami egyszerűen nem jut neked, bárhogy is keresed a hivatásodnak, végzettségednek, vagy már egyszerűen az emberi életnek megfelelő állást.
De mégsem léphetsz ki ebből a körforgásból, mert a munka, akármennyire is átitatta a bűn, hozzá tartozik emberi léted alapjához. Isten alkotott, és feladatot bízott rád, melynek lényege azóta sem változott. Tegyél másokért, tegyél jót, legyél pozitív hatással a környezetedre, folytasd azt, amit Ő kezdett el veled, alkoss, és gondoskodj a környezetedről.
Tudod, barátom, ha a munka nem nemesít, nemesítsd hát te a munkát! - mondta egy régi idős ember, miközben az utcát seperte. Dolgozz szívvel-lélekkel! Dolgozz igazán még akkor is, amikor senki nem mond érte egy köszönömöt sem. Dolgozz emelt fővel, becsülettel, odaadással. Ne állj be a sorba azok közé, akik kerülik a munkát, akik kétszínűen a jó arcukat mutatják a főnöknek, de ha elfordul, ott lopják meg, ahol csak tudják. Ne állj be azok közé, akik csak kritizálni tudják a másik teljesítményét, de ők maguk nem tesznek le soha, semmit az asztalra.
Dolgozz Istenért, és tudd, Ő igazán értékel téged. A „jutalom” vacsorát már elkészítette, és vár, hogy veled együtt ünnepelhessen!
