A másikra hangolódva…

Szerző: -
 

„Ismét mondom néktek, hogyha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Mt.18,19-20.




A múlt héten esküvőn voltam. Az útravaló Igéket kellett mondanom az esketés és az áldáskérő ima után. Mit is mondhatnék akkor, amikor már mindent elmondtak előttem? Isten ezt az Igét hozta elém...

Általában ezzel a gondolattal szoktuk vigasztalni magunkat, ha kevesen vagyunk, hogy igen, de az Úr itt van közöttünk, hiszen megígérte….! Valahogy ritkán jut eszünkbe az, hogy ezt egy házaspárra alkalmazzuk. Pedig mennyire kézenfekvő, hogy az a kettő, egy házaspár legyen, akik egymásra vannak hangolódva! Egy kis „gyülekezet” ez, akiket egy cél vezérel, akik egy akarattal fordulnak a mindenség Urához erőért, bizonyságtevő ajkakért, vigasztaló cselekedetekért. Micsoda kihívás ez mindenki számára, amit Jézus ígért! Milyen logikus az, hogy a házaspárok egyet érezzenek, egyet gondoljanak, egyként cselekedjenek! Ha ez így lenne, másképpen történnének a dolgok a családokban, az országban, a világon és az egyházban is! Vajon mi választ el bennünket ettől? Hisszük-e azt, hogy Jézus komolyan beteljesítené ígéretét rajtunk? Vagy ez csak egy szólam, egy szép mondás, nem több? Hiszem, hogy a mi szerető Megváltónk nemcsak azért mondta e szavakat, hogy játsszon velünk, vagy cukkoljon bennünket. Ő igenis válaszol ami imáinkra akkor, amikor ráhangolódunk az akaratára, és együttes szívvel elé terjesztjük kéréseinket. Nem hagy bennünket kétségek közepette, hanem megadja azt, ami javunkat szolgálja.

Én nem tudom, hogy ez a friss házaspár él-e ezzel a kiváltsággal, vagy nem, amit Jézus ígért, de egyet tudok! Ha mi most, akárhol is vagyunk, komolyan vesszük Jézus felajánlását, akkor meg fogjuk tapasztalni az Ige valóságát saját életünkben!

Kormos Tivadar


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk