Örömmel adni az Úrnak
1Krónika 29:9
Dávid menni készül. Fia, Salamon lesz az utódja. Összehívja
a népet, és egy beszámolót tart. Elmondja, hogy egész életében mennyire
szerette az Urat. Mennyi tapasztalatot gyűjtött vele. Elmondja, milyen nagy
volt a vágya, hogy házat, templomot építsen Neki. Beszélt arról, hogy minden
vagyonát erre a célra tette félre – és ezt most leteszi az Úr oltárára. Ez a
lépés megindítja a népet. Elindultak, és erejük fölött adakoztak. És mindezt
ÖRÖMMEL tették.
Ahogy ma reggel ízlelgettem ezt az Igét, egy kép ugrott be
az agyamba, ami a befolyásról, a másik emberre tett hatásról szól. Már nem
emlékszem pontosan hol olvastam, a részleteket sem tudom pontosan, de valahol
Londonban történt, hogy a Temze hídon a hidegben egy koldus nyikorogtatta,
nyekeregtette hegedűjét – várva, hogy az aznapi élelmet meg tudja vásárolni a
kalapjába hullott centekből. Dermesztő a hideg, senkinek sincs kedve „zenét
hallgatni”, mindenki siet tovább. Egy fiatalember is jön, majd továbbhalad, de
megáll és visszalép. „Bátyám! Odaadná nekem egy néhány percre a hegedűjét?” -
kérdi. Kezébe vette, felhangolta és elkezdett játszani. Az emberek
megtorpantak, megálltak, figyeltek, hallgattak és nem a centek, hanem a fontok
hullottak a kalapba. Végül az egész Temze hídon megállt a forgalom, mert az
emberek csak álltak, és hallgatták a csodálatos zenét, a nagy mestertől,
Paganinitől.
Azért jutott eszembe ez a történet, mert Dávid mestere volt
a jókedvű adakozásnak, és ez a népre is átragadt. Ilyen a mi befolyásunk. Ha
csak hírből hallunk arról, hogy valakit valahol a jó Isten megáldott az csak
„nyekergés” ahhoz képest, ha arról áradozhatok, hogy ENGEM mennyire megáldott.
És a jó példa ragadós! Kezdj el ma TE is
hálás szívvel adakozni az Úrnak, nem a feleslegedből – mert az biztos, hogy
nincs, hanem abból, amid van, és jó példádat mások is követni fogják. A lényeg,
hogy örömmel tedd! Gondolj Paganinire, a hegedű virtuózra!
