A szívem szeme

„Azt kérem Istentől, hogy nyissa meg szívetek szemét, hogy valóban megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket. Így fogjátok megérteni, milyen gazdag és nagy az az örökség, amit Isten népének akar adni.”  

Pál apostol levele az Efézusbeliekhez  1,18

„Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges a szemnek láthatatlan” 

Uram, kitárom a szívem Feléd. Régóta nem beszélgettem már Veled, egyedül éltem az életem. Voltak körülöttem emberek, de mégis magányosnak éreztem magam. Nem értett meg senki, nem kaptam választ gyötrő kérdéseimre. Nyisd meg a szívem, szólj hozzám, igéden keresztül. Te adj békességet, nyugalmat  az én lelkemnek. Te benned bízom egyes egyedül, reményem Benned van.

Emlékszem, régen, amikor még hittem Benned, minden egészen más volt. Akkor soha nem éreztem ezt a kínzó magányt. Akkor boldog voltam, a nehézségeim között is, akkor nem volt szükségem senki másra Rajtad kívül. Ott voltál mellettem minden percben. Megsegítettél akkor ott azon a vizsgán is, vagy – emlékszel – abban a betegségben. Mindenki azt mondta, hogy ebből nincs felépülés, és látod Te veled sikerült.

Mi történt velem? Most megint itt állok előtted, kérlek, nyisd meg a szívem szemét! Látni szeretnék, tapasztalni, ÉLNI ismét. Veled akarok lenni, bízni Tebenned, reménykedni az ígéretedben. Megígérted, hogy soha nem hagysz el, és a Te szavad igaz. Megígérted, hogy bármi is történik ma velem, a Te angyalaid óvnak és védelmeznek az utamon. Megígérted, hogy lesz egy hely magad mellett az országodban.

Köszönöm Uram, hogy biztos menedékem vagy!