Az elengedett adósság öröme
"Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél"
Lukács 7:41-43.
Amikor a gyerekeink kicsik voltak, gyakran elhangzott ez a mondat: „Én jobban!” Általában egy kiadós csikizés után valamelyik bemondta a varázsszót: Anya, én szeretlek. Erre a másik: „Nem! Én jobban!” Aztán vég nélkül vitatkoztak. Én jobban, én jobban. Végül apjuk döntötte el a vitát: „Én meg a legeslegjobban szeretem anyát!”
De hogy azon vitatkozni, hogy kinek engedett el Isten nagyobb adósságot, és ezért ki szereti Őt jobban – még nem hallottam!
Gyakran egymáshoz méregetjük magunkat. Hogy miben vagyunk jobbak, ügyesebbek, esetleg bölcsebbek, mint a másik. Mi az, amit mi már elértünk…
De még olyan összehasonlításról nem hallottam, hogy „Tudod Barátom, neked tényleg sok bűnödet megbocsátotta Isten, de már ne haragudj, nekem sokkal többet, legalább 10x annyit, mint neked!” Ugyanis ezzel azt is kifejeznénk, hogy bűnösebbek vagyunk, mint a barát.
Hidd el, NEKED bocsátott meg Isten a LEGESLEGTÖBBET! Olyan rengeteg bűnödet bocsátotta meg, hogy abba belehalt az Ő drága Fia! Vedd komolyan!
Isten annyira szeretett téged, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érted. Hogyha hiszel benne, el ne vessz, hanem örök életed legyen! És örülj, hogy ez megtörtént!
MAGÁRA VETTE
Magára vette szennyes ruhámat,
megbékítette Istent, Atyámat.
Megbékítette, megbékítette Istent, Atyámat!
A kín, az átok én bűnöm ára,
de Ő felvitte a Golgotára.
De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára!
Bűn büntetését kereszten értem,
magára vette a szenvedésem.
Magára vette, magára vette a szenvedésem!
Szerelmes szíve szakadt meg értem,
de eltörölte mind, mind a vétkem.
De eltörölte, de eltörölte mind, mind a vétkem!
Jézus, te drága, mit adjak néked?
Összetört szívem hozom elébed.
Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed!
