Nincs olyan messze...
„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”
Ézsaiás könyve 57:15-19
Talán a mögötted álló időszakban nem igazán voltál szívélyes kapcsolatban Istennel. Valami nem úgy történt, ahogy azt te szeretted volna, és mély hallgatásba burkolóztál vele kapcsolatban. Majd gondoltál egyet, és lépted egyik lépést a másik után a magad megálmodta úton Nélküle. Úgy érezted, azok után, ami történt, nincs már Rá szükséged, és menni fog egyedül is a nagybetűs Élet.
Aztán jött a fal, melynek fejjel rohantál neki, egy nagy koppanás, és a mérhetetlen csendben egyszer csak felfigyeltél egy ismerős arcra magad fölött, ahogy feküdtél a földön összetörve. Mert Ő utánad jött, akárhogy is te mondtad ki: "Legyen vége..." Ő utánad jött, és nem hagyott magadra döntésed keserű következményében.
Tudod, barátom, nem tudsz olyan messzire menekülni, hogy Ő feladná az utat utánad. Fontos vagy neki, és szeretne veled, a megtörttel találkozni. Szeretne új erőt adni, bizalmat, hitet és kitartást a mindennapokhoz. Szeretne gyógyulást hozni sebeid helyébe, szeretné, ha végre igazán annak ismernéd meg, aki Ő valójában, és felhagynál a felesleges meneküléssel.
Ma reggel itt az idő, hogy lépéseid irányát megfordítsd felé. Itt az idő, hogy letedd a fegyvert, érezd Isten békéjét, legyél távol vagy már egyre közelebb, és gyere végre haza!
