Legnagyobb a SZERETET!

"Három dolog marad meg addig: hit, a remény és a szeretet; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." (I. Kor. 13,13)

 A szeretetről lehet szavakat írni, de számomra a szeretet elsősorban cselekedet. Szeretni azt jelenti, hogy jót akarok tenni a másikkal.

  

 Pál apostol arról írt a Korinhusiakhoz írt levelében, hogy amíg meg nem halunk, addig három dolog van nekünk: a hit, remény és a szeretet. 

Mit jelentenek ezek a szavak nekem?

     

A hit a bizonyosság hiánya, amikor még nem tudom, csak hiszem. Jézus azt mondta rólunk emberekről, hogy még egy mustármagnál is kisebb a hitünk! "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen." (Mt. 17,20) 

Aki úgy csinál, mintha hinne, az hisz. A hit csak magjában van meg mindenkiben. A hit a szívnek a szeme. E szem kifejlődését hogyan tudjuk szorgalmazni? Úgy, hogy állapotszerűen igyekszünk magunkat Jézushoz mérni, eseményeket, embereket, tárgyakat. Ha hitben, tehát szívvel akarunk látni, akkor tudatosítani kell, hogy minden mögött az a végtelen SZERETET van, aki Jézussal azonos! És ez a SZERETET most rajtunk keresztül akar látni és szeretni, tehát élni. Ha ezt engedjük magunkban elmélyülni, akkor vállaltuk a hit fejlődésének útját. Út nélkül úttalan az élet. A hit, amely nem tapasztalható meg mások által, arról vall, hogy nincs. Mindenki abban hisz, amiért él. Ezt pedig látni is lehet. A hit nem más, mint benső látásképesség, ezért e képességet is, mint minden más képességet gyakorlás által tudjuk magunkban növelni. Ha úgy élünk, mintha elhinnénk, hogy Jézus velünk van, mintha elhinnénk, hogy Jézus szeret, és mi is szeretjük Jézust, mintha elhinnénk, hogy senki által nem vagyunk helyettesíthetők, akkor hitünk automatikusan növekedni fog, minden különösebb erőfeszítés nélkül.

Az igazi hit mindig a szeretet irányában áraszt erőt. Tehát ahol hit, ott szeretet. Hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen!
Pozitív irányú reményünket soha nem szabad feladni! Egy célunk van: Istenben megtalálni a boldogságunkat, vagyis egész szívvel visszaszeretni Istent! Semmi sem reménytelen. A remény életet bennünket mindaddig, amíg reménységünk tárgya valósággá nem válik. Remény nélkül nem lennénk képesek értelmes célt megfogalmazni az életünkben. Annál gyönyörűbb remény, mint hogy boldogok legyünk, számunkra nem létezik. Ezt kell megcéloznunk. De hogy a remény ne csak remény maradjon, hanem valósággá váljon, rá kell lépnünk arra az útra, amelyet Jézus önmagával azonosított. Ez az út pedig a SZERETET.  Ez az egyetlen olyan tartalom a világon, ahol a cél megegyezik az úttal! Szeretnünk kell, hogy boldogok legyünk és akkor vagyunk boldogok, ha szeretünk!

Számomra Isten egy olyan csodálatos Valaki, aki SZERETET-ként él bennem. A bennem élő szeretetről pedig úgy kell gondoskodnom, hogy soha ne ártsak senkinek, megbocsássak mindenkinek és segítsek ott, ahol erre lehetőségem van. Úgy gondolom, hogy azért születtem le a Földre, hogy ezt a szeretetet gyakoroljam az itt élő többi emberrel. Ha egyedül élnék a Földön, nem tudnék kivel gyakorolni. Isten szeretete végtelen, az én szeretetem meg még véges, még vannak határaim, ezt kell egyre magasabbra emelni. Ez meg csak gyakorlással növelhető. Isten egy mennyországot teremtett, ahol majd minden kívánságunk teljesül, de amíg meg nem halunk, addig várnunk kell hitben, reményben és szeretetben. Isten egyetlen kívánsága felénk, hogy növekedjünk SZERETET-ben.

Novák Marcsi (Kecskemét)