No para
"Azért nem csüggedünk;sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra megújul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatóak ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók."2Korinthus 4:16-18
Belenézek a tükörbe és azt látom, mennyire látszik, hogy éjszakánként keveset alszom. Megérintem a karomon a bőrt és érzem,hogy a csapból folyó víztől száraz vagyok és kilónyi testápolóval kell pótolnom a száradtságot. Vigyáznom kell, hogy ne egyek zsíros kaját, mert különben emésztési problémáim vannak. És közben arról a plusz 15 kg eltüntetéséról álmodozom, amit azóta szedtem magamra, hogy elkezdtem a lelkészek adminisztrációs terhes, sportolni rám nem érős munkáját...Úgy érzem, sok minden megromlott a külsőmben és már az egészséges dolgok sem javítanak a helyzetem...
Pál valami belső megújulásról beszél, hiszen a külsőn nem sokat tudunk változtatni. Igaz, hogy valami elromlott, de nincs minden veszve. A belsőnk, a gondolkodásunk, döntéseink változhatnak még. Pillanatnyilag minden olyan kilátástalannak tűnik az anyagi, egészségi és egyéb kézzel fogható dolgok világában, de nem így van a lelki világunknak. Mert igaz, hogy nem dönthetünk arról, hogy milyen traumák érnek minket, de azt viszont igen, hogyan válaszolunk rájuk.
A pillanat nem egyenlő a jövővel- mert a jövő, amit Isten ígért MÁS lesz mint a MOSTANI! Dönthetek mit teszek a jelenben a szenvedéseimmel- megvárom Isten válaszát amit lehet időben messze van, és leteszek mindet a kezébe, vagy jajveszékelek és elveszítem a mai életemet is.
Látásban kell járnom- látva, hova vezet Isten engem. Ahogy egy sportoló, üzletember látja, hova akar eljutni, úgy én is láthatom Isten hova akar vezetni engem.
Döntsünk okosan és higgyünk a láthatatlanban. Hogy van egy Isten, aki minden álmunkat valóra váltja. Vagy egy Isten, aki törődik a szenvedéseinkkel! És van egy Isten, aki egy napon új világot ad nekünk. Higgyünk erősen! Mert igaz! Ő mondta!
Udvar Renáta
