„Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből.”
Ézsaiás 65:21-2
Élet vize, bölcsek köve, varázsitalok, jó cselekedetek, mások jó cselekedetei, áldozatok sokasága, alku az ördöggel… sokféleképpen szeretne az ember eljutni az örök életre. A próbálkozások eddig a jelek szerint nem jártak sikerrel. Némileg árnyalja a képet az az ősi elképzelés, hogy ha a testünk újra porrá is válik, a lelkünk önállóan tovább él a mennyben/valahol a földön/ a pokolban / a tisztítótűzben / egy másik emberben / másik állatban vagy élőlényben…
Hogyan is lehetne megragadni az örök élet lényegét? Lehet-e értelme a fent vázolt elképzelések szerint az örök életnek? Előfordulhat az, hogy az ember folyamatos örök-élet utáni törekvése egyfajta lázadás az Örök Isten ellen? Vajon a Bábel tornya és későbbi önmegmentő magaslataink nem azt üzenik, hogy mi Isten nélkül is elérjük céljainkat?
Az örök élet kérdésével csak a bűnös, elbukott ember foglalkozik. Az Istentől, mint az élet forrásától elszakadt ember, - aki vágyik az örök életre, vagy még inkább fél a legyőzhetetlen haláltól – elfeledte azt, hogy Isten mire teremtett bennünket. Az örök, boldog élet lehetősége adott volt, de az engedelmesség, hűség volt a feltétele. A bűnös ember nem élhet örökké, mert akkor a bűn is örökké létezne. Ez valójában Isten kegyelmét mutatja, mintsem haragját.
Az örök életnek csak bűn, és annak következményei (szenvedés, erőszak, igazságtalanság, betegségek…) nélkül lehet értelme.
Isten szava világos: "Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 6:23)
Ha a bűnt legyőzzük nem kell meghalnunk. Ez számunkra lehetetlen, de Jézusnak lehetséges. Éppen ezért egyedül BENNE van, és lesz az örök élet ajándéka. És aki hisz Őbenne, ha meghal is él!
