Az örökség virágai
„Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok.”
1Pét 1.3-4
Elmúlik ez a viág és elmúlunk benne mi is, mindannyian. Atyáinktól örökséget kaptunk és mi is örökhagyók vagyunk. Sokan egy életenát gyűjtenek, hogy nagy dolgot, gazdagságot hagyjanak hátra. Hiszen milyen jó lenne, ha fiaik, unokáik teljes anyagi biztonságban élnének tovább? Ha ez nem megy, akkor legalább terhet ne jelentsenek. Nem láttam még olyan szegény öreget, bármerre jártam, aki legalább annyit félre ne tett volna, ami a temetésére elég. Mások, nem vagyonban, egzisztenciában gondolkodnak. „Tanulja meg az a gyerek mit jelent magyarnak lenni, mit jelent a mi családunkhoz tartozni!” Így adjuk tovább a tradíciókat, amelyek identitásunk meghatározóiként, reményeink szerint, még sokáíg mesélnek arról kik is voltunk. Számomra ezért rettentő erős az „Igazság mindenkor” és a „tisztességesen élj, becsülettel”, családi hagyománya. Temetéskor a hátrahagyott elvek szerint csoportosul a család is. Minden családtag ez alapján méretik meg, hogy közénk tartozik-e vagy csak „távoli rokon”. A család feje mindig ezen értékek védelmezője. A legszebb koszorút és a legtöbb virágot azok kapják, akik méltón éltek, és haltak. Örökségünk, legyen az vagyon, legyen az életelv, utódainkra száll, s hogy mihez kezdenek vele, az már az ő tisztük. Megbecsülik, elherdálják - sokszor attól függ, milyen viszonyban voltak velünk, mi hogyan szerettünk - más nem marad. Bár, ha találkozhatnánk újra, ha nem lenne minden csupán csak ennyi, egy röpke földi élet...
Ami Krisztusunk által itt hagyatott, az élő reménység, elpusztíthatatlan, tiszta, el nem hervadó örökség. Reményünk, hogy az örök életben egy csodálatos, egy tiszta életet élhetünk azzal, aki úgy szeretett minket, hogy életét áldozta mindannyiunk újrakezdéséért. Életelve a szeretet elve, gazdagsága, az Ige bennünket újraformáló, megjobbító gazdagsága. Záloga, hitünk az Ő feltámadásában, mert feltámadása által hívott minket új életre.
Ami Krisztusunk által itt hagyatott, az élő reménység, elpusztíthatatlan, tiszta, el nem hervadó örökség. Reményünk, hogy az örök életben egy csodálatos, egy tiszta életet élhetünk azzal, aki úgy szeretett minket, hogy életét áldozta mindannyiunk újrakezdéséért. Életelve a szeretet elve, gazdagsága, az Ige bennünket újraformáló, megjobbító gazdagsága. Záloga, hitünk az Ő feltámadásában, mert feltámadása által hívott minket új életre.
Restás László
