Az Ember Fia szolgálata
„… az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”
Máté 20:28.
Biztosan nem vagyok egyedül, amikor – úgy magamban felsóhajtok – ó bárcsak egyszer engem is kiszolgálna már végre valaki!
Reggel én ébredek legkorábban, s mire a család felébred, asztalon a reggeli, elkészítve a tízórai, előkészítve az ebédnekvaló… S bizony, jól esne, ha egyszer úgy ébrednék, hogy valaki már ezeket elvégezte.
Aztán amikor a fenti bibliaszöveget olvasom, elszégyellem magam. És még én szeretnék Jézushoz hasonlóvá válni?! No, ne!
Ő NEM azért jött, hogy kiszolgálják! Figyelte, hogy hol szolgálhatna! Észrevett minden szükséget, betegséget, halkan elrebegett imát, a szív vágyakozását, sóhaját – és ott termett – hogy szolgáljon! Hogy tegyen valamit az emberért. Hogy szebbé, értelmesebbé, élhetőbbé tegye az emberek életét.
S még ennél is tovább ment.
Ő azért jött, hogy életét adja érted és értem. Ha elfogadjuk az Ő hatalmas áldozatát, akkor az nem volt hiábavaló!
Mert amikor az ítéletben a nevemre kerül a sor, hogy beszámoljak azokról a „rejtett” dolgokról, amikről rajtam kívül csak Isten tud – és amikor a helyemre – a vádlottak padjára szólítanak, hogy valljak – akkor meglepődve látom, hogy a székem már foglalt.
És amikor a Bíró a nevemet szólítja, akkor ez a Személy azt mondja: „Atyám! Itt vagyok helyette. Ő az én barátom! Életemet adtam érte, és ő hálásan elfogadta azt!”
Ekkor az angyalok dicsőítik Jézust azért a szolgálatért, amit értem, az emberért végzett.
Ha legközelebb hasonló gondolataid lennének – mint nekem az elején – gondolj arra, hogy Érted is szolgált az Embernek Fia!
