Dobozba zárt hit
"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" Zsidókhoz írt levél 11,1
"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" Zsidókhoz írt levél 11,1
Ismeretlen utakon keressük a megszokottat, de ránk emeli kalapját a „semmihez sem hasonló” embere és Valami más lesz. Szokatlan és kétségbeejtő érzés lesz úrrá az emberen, amikor szembetalálja magát azzal, amiben csak az álmaiban hitt, hogy létezik. Olyan ez mint, amikor a Mikulásban csalódott gyerek kisírt szemeivel felnéz az apjára, és egy halvány mosoly átillan az arcán, mert szereti akárki ki is most már az ajándékozó. Az a Mikulás, aki minden pillanatában ott van életünknek, mert Apa mindenhova elkísér.
Van úgy, hogy nem értjük miért kopogtat az a Valami az ajtónkon… Bármennyire is jó válaszokat próbálunk adni magunk alkotta kérdéseinkre, mégis egy halom kérdéssel maradunk magunkra hagyatva. Aztán a csendben, mosolyra húzva szánk teljes lényünkkel belesimulunk Annak a tenyerébe, Aki úgyis mindent tud az egészről. Látja előre mi lesz velünk, és egy erőteljes mozdulattal belekarolhatunk izmos karjaiba. Onnantól kezdve oly mindegy, hogy mi lesz a történet vége, mert Ő velünk halad az úton. Azon az úton, amelyre lábunkat helyezte és kijelölte számunkra az irányt.
Próbálkozhatsz a kitérő körökkel, és sírhatsz krokodilkönnyekkel elfelejtett álmaid felett, és érezheted úgy, hogy sose lesz másképp, egyszer majd rácáfol az élet… Az összedőlt elméleteid kártyavára fölé meredő arcodra ránevet a szivárvány és hirtelen lelkedbe hasít a fájdalom: nem volt igazad.
Hazugságokat beszéltél be magadnak, és az emberek elferdített mondataira hallgattál éveken keresztül, és elhitted magadról, hogy csak egy pont vagy a végtelen egyenesen, és senkinek nincs rá szükséged… Amikor ott voltak melletted a Barátok, a családod és ezernyi rád mosolygó Ismeretlen, akiken keresztül Isten arcul csókolt és rakoncátlan tincseid simára vasalta. Görcsös és jéghideg ujjaid egyszer csak olvadásnak indulnak, mert lehajolt és átölelt téged az Isten...
Hiszed-e ma, hogy bármilyen csoda megtörténhet veled? Hogy az, amiről gyakran azt hiszed, nem létezik, megtörténhet? A hit az a szemüveg, amin keresztül a nem látható dolgokról is meggyőződhetsz, hogy léteznek... Ha hiszel a szeretetben, akkor ma minden más lehet. Ha hiszel a megbocsátásban, akkor ma minden más lehet...Ha hiszel az Istenben, akkor az örök élet is a tied lehet. Nem kell tenned semmit, csak el kell hinned, hogy létezik. Nem azért mert láttad, hanem mert Isten megmondta, és hiszel az ígéreteiben.
Velem sok csoda történt mostanában,és már -már alig hittem bennünk. Te ne kövesd el azt a hibát, hogy letagadod az Isten jóságát...Hittel magas hegyet mozdíthatsz el, minden egyszerre zöld lesz, a tenger hullámai lecsendesednek...bármi vegyen ma körül, maradj az Istenbe vetett bizalmaddal a habok felett, és tárd ki a szárnyaid a szakadék fölött..a mocsárban kapaszkodj a gyökerekbe, amik fenn tartanak. Hitben menj előre! Mert átölelt az Isten!!!!
Van úgy, hogy nem értjük miért kopogtat az a Valami az ajtónkon… Bármennyire is jó válaszokat próbálunk adni magunk alkotta kérdéseinkre, mégis egy halom kérdéssel maradunk magunkra hagyatva. Aztán a csendben, mosolyra húzva szánk teljes lényünkkel belesimulunk Annak a tenyerébe, Aki úgyis mindent tud az egészről. Látja előre mi lesz velünk, és egy erőteljes mozdulattal belekarolhatunk izmos karjaiba. Onnantól kezdve oly mindegy, hogy mi lesz a történet vége, mert Ő velünk halad az úton. Azon az úton, amelyre lábunkat helyezte és kijelölte számunkra az irányt.
Próbálkozhatsz a kitérő körökkel, és sírhatsz krokodilkönnyekkel elfelejtett álmaid felett, és érezheted úgy, hogy sose lesz másképp, egyszer majd rácáfol az élet… Az összedőlt elméleteid kártyavára fölé meredő arcodra ránevet a szivárvány és hirtelen lelkedbe hasít a fájdalom: nem volt igazad.
Hazugságokat beszéltél be magadnak, és az emberek elferdített mondataira hallgattál éveken keresztül, és elhitted magadról, hogy csak egy pont vagy a végtelen egyenesen, és senkinek nincs rá szükséged… Amikor ott voltak melletted a Barátok, a családod és ezernyi rád mosolygó Ismeretlen, akiken keresztül Isten arcul csókolt és rakoncátlan tincseid simára vasalta. Görcsös és jéghideg ujjaid egyszer csak olvadásnak indulnak, mert lehajolt és átölelt téged az Isten...
Hiszed-e ma, hogy bármilyen csoda megtörténhet veled? Hogy az, amiről gyakran azt hiszed, nem létezik, megtörténhet? A hit az a szemüveg, amin keresztül a nem látható dolgokról is meggyőződhetsz, hogy léteznek... Ha hiszel a szeretetben, akkor ma minden más lehet. Ha hiszel a megbocsátásban, akkor ma minden más lehet...Ha hiszel az Istenben, akkor az örök élet is a tied lehet. Nem kell tenned semmit, csak el kell hinned, hogy létezik. Nem azért mert láttad, hanem mert Isten megmondta, és hiszel az ígéreteiben.
Velem sok csoda történt mostanában,és már -már alig hittem bennünk. Te ne kövesd el azt a hibát, hogy letagadod az Isten jóságát...Hittel magas hegyet mozdíthatsz el, minden egyszerre zöld lesz, a tenger hullámai lecsendesednek...bármi vegyen ma körül, maradj az Istenbe vetett bizalmaddal a habok felett, és tárd ki a szárnyaid a szakadék fölött..a mocsárban kapaszkodj a gyökerekbe, amik fenn tartanak. Hitben menj előre! Mert átölelt az Isten!!!!
