A megtartó Isten öröme
„Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”
(Zofóniás próféta könyve 3,17.)
Egy kisiskolásoknak rendezett mezei futóversenyen minden szülő teli torokkal biztatja gyermekét. A következő pillanatban az egyik gyermek megbotlik és elesik. Ekkor az egyik apuka kiválik a biztatók közül és odaszalad az elesett gyermekhez, letörli a könnyét és megpuszilja, majd valamit a fülébe súgva talpra segíti. A mezőny közben már messze elhúzott. A kicsinek esélye sincs, hogy érdemileg beleszóljon a versen kimenetelébe, de édesapja bátorítva rendületlenül biztatja, és amikor utolsóként beér a célba az apja ujjongva örül, hogy gyermeke sikeresen teljesítette a távot. Mert a győzelem ebben az esetben nem az első helyezés elnyerését, hanem a táv teljesítését jelenti.
A mi Istenünk ugyan ezzel az örömmel figyeli utunkat. Ha megbotlunk, szeretetével lábra állit és szavával bátorítva új erőt tölt belénk. „Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.”(Zsolt. 138,3.)
Milyen rendkívüli lehetőség, hogy mi, halandó emberek, örömet tudunk szerezni a halhatatlan Istennek. Ezt az örömszerzést azzal kezdtük, hogy megtértünk, mert „Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön”(Luk. 15,7). De nem kell ennyivel beérnünk. A mai nap is számtalan jó lehetőséget rejt, hogy Isten örömét lelje bennünk. Ezt kívánom neked, kedves olvasó: minden mai tetted – és itt nem valami eget rengető tettre gondolok, hanem a leghétköznapibb, legszürkébb dolgaidra, amiket már-már gondolkodás nélkül végzel el, mint amilyen az evés és ivás, amit Pál apostol is megemlít az Isten dicsőítésének lehetőségeiként - ujjongó örömet fakasszon Istenünkben.
A mi Istenünk ugyan ezzel az örömmel figyeli utunkat. Ha megbotlunk, szeretetével lábra állit és szavával bátorítva új erőt tölt belénk. „Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.”(Zsolt. 138,3.)
Milyen rendkívüli lehetőség, hogy mi, halandó emberek, örömet tudunk szerezni a halhatatlan Istennek. Ezt az örömszerzést azzal kezdtük, hogy megtértünk, mert „Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön”(Luk. 15,7). De nem kell ennyivel beérnünk. A mai nap is számtalan jó lehetőséget rejt, hogy Isten örömét lelje bennünk. Ezt kívánom neked, kedves olvasó: minden mai tetted – és itt nem valami eget rengető tettre gondolok, hanem a leghétköznapibb, legszürkébb dolgaidra, amiket már-már gondolkodás nélkül végzel el, mint amilyen az evés és ivás, amit Pál apostol is megemlít az Isten dicsőítésének lehetőségeiként - ujjongó örömet fakasszon Istenünkben.
