Istent dicsőíti az égbolt is
„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.”
(19. Zsoltár 2. vers)
Ahogy itt ülök a gép előtt és olvasom ezt a zsoltárt, kinézek az ablakon, felnézek a vöröslő égre, már ami az utcai lámpák fénye mellett látszik belőle.Az ide-oda szálló hópihlket látva merengek, hogy mennyit változott ez a világ.
Dávid, aki ezeket a sorokat írta biztos nem egy gép elé ült le reggel, nem kapcsolt villanyt, nem a fürdőszobába ment mosakodni és nem egy pöfögő ’bádogdobozba’ vágódva ment napi teendőit végezni egy csupa beton világba…
De hol van már Dávid világa tőlünk? Hol van a természet közelsége? Néha- néha, egy kirándulás alkalmával megsejthetünk valamit abból az életből, de melyikünk vágyódik vissza abba a korba. Egy-két hétre jó kaland, de megborzongunk, ha arra gondolunk, milyen lenne csak úgy a földön aludni, fejünk alatt egy kő vánkossal, mint Jákob, vagy barlangokban lakva vándorolni a juhokkal, mint a patriarkak. Sajnálattal vegyített csodálattal nézzük a televízióban az őserdőben élő törzsek életét. Olyan távolinak és idegennek tűnnek azok a 'vademberek'.
De valljuk be őszintén, nemcsak a természettől idegenedtünk el, hanem magától az Istentől is. Nemcsak a teremtényektől kerültünk messze, hanem saját teremtőnktől is. Ahogy elvesztettük az Édent és saját világot építettünk ki, az Éden Istene helyébe más ’isteneket’ teremtettünk.
Az evangéliumokban Jézus életét és tanításait tanulmányozva egy érdekes dolgot fedezhetünk fel. Bár Jézus iparos emberként élte élete nagy részét, mégis tanításaiban nem az ács, vagy az asztalos szakmából merítette példáit, hanem a mezőgazdaságból, a természetből. Jézus számára a természet az Atyával való kapcsolat helyszíne volt. Ott kezdte szolgálatát és oda vonult vissza valahányszor mennyei erőre volt szüksége.
Mai modern világunkban is van még egy-egy olyan ’szigete’ a környezetünknek, ahova elvonulva mi is rácsodálkozhatunk teremtőnk csodálatos voltára.
„Isten felhívja a tanítókat, hogy szemléljék az eget, tanulmányozzák Isten természetbeli alkotásait. Vessük emlékezetünkbe a természet tanításait. Nyissuk meg érzékeink szemét, csodáljuk Isten szépséges alkotásait. Jó lenne, ha gyakran elolvasnánk a 19. zsoltárt, hogy megértsük, Isten miként köti össze törvényét természetbeli alkotásaival.
Gondolkozzunk el Isten csodálatos művein, s ismételjük el gyermekeinknek a természetből tanult leckéket, hogy megtanítsuk őket felismerni az Isten teremtett műveiben megnyilvánuló tudást, hatalmat és nagyságot.” (A Te Igéd igazság - E.G.White ihletett szövegmeglátásai 66.o.)
Dávid, aki ezeket a sorokat írta biztos nem egy gép elé ült le reggel, nem kapcsolt villanyt, nem a fürdőszobába ment mosakodni és nem egy pöfögő ’bádogdobozba’ vágódva ment napi teendőit végezni egy csupa beton világba…
De hol van már Dávid világa tőlünk? Hol van a természet közelsége? Néha- néha, egy kirándulás alkalmával megsejthetünk valamit abból az életből, de melyikünk vágyódik vissza abba a korba. Egy-két hétre jó kaland, de megborzongunk, ha arra gondolunk, milyen lenne csak úgy a földön aludni, fejünk alatt egy kő vánkossal, mint Jákob, vagy barlangokban lakva vándorolni a juhokkal, mint a patriarkak. Sajnálattal vegyített csodálattal nézzük a televízióban az őserdőben élő törzsek életét. Olyan távolinak és idegennek tűnnek azok a 'vademberek'.
De valljuk be őszintén, nemcsak a természettől idegenedtünk el, hanem magától az Istentől is. Nemcsak a teremtényektől kerültünk messze, hanem saját teremtőnktől is. Ahogy elvesztettük az Édent és saját világot építettünk ki, az Éden Istene helyébe más ’isteneket’ teremtettünk.
Az evangéliumokban Jézus életét és tanításait tanulmányozva egy érdekes dolgot fedezhetünk fel. Bár Jézus iparos emberként élte élete nagy részét, mégis tanításaiban nem az ács, vagy az asztalos szakmából merítette példáit, hanem a mezőgazdaságból, a természetből. Jézus számára a természet az Atyával való kapcsolat helyszíne volt. Ott kezdte szolgálatát és oda vonult vissza valahányszor mennyei erőre volt szüksége.
Mai modern világunkban is van még egy-egy olyan ’szigete’ a környezetünknek, ahova elvonulva mi is rácsodálkozhatunk teremtőnk csodálatos voltára.
„Isten felhívja a tanítókat, hogy szemléljék az eget, tanulmányozzák Isten természetbeli alkotásait. Vessük emlékezetünkbe a természet tanításait. Nyissuk meg érzékeink szemét, csodáljuk Isten szépséges alkotásait. Jó lenne, ha gyakran elolvasnánk a 19. zsoltárt, hogy megértsük, Isten miként köti össze törvényét természetbeli alkotásaival.
Gondolkozzunk el Isten csodálatos művein, s ismételjük el gyermekeinknek a természetből tanult leckéket, hogy megtanítsuk őket felismerni az Isten teremtett műveiben megnyilvánuló tudást, hatalmat és nagyságot.” (A Te Igéd igazság - E.G.White ihletett szövegmeglátásai 66.o.)
Határozd el magadban, hogy ma megpróbálsz odafigyelni az Isten által teremtett környezetre. Figyeld meg a virágokat, fogj kezedbe egy-egy levelet. Érintsd meg a földet, a zöld füvet, majd nézz fel az égre és adj hálát az életért Teremtődnek!
