A jó hír vivője
„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!”
„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!”
(Ézsaiás könyve 52. fejezet 7. vers)
Világunkban nap, mint nap milliónyi információ bombáz bennünket. A különböző médiákban egymást érik a híradások, melyek többsége katasztrófákról, balesetekről, botrányokról szól. Ma a jó hír nem hír.
Viszont az ókorban nem sokan vállalták volna a mai hírek közlését. A rossz hírek közlőit ugyanis a legtöbb esetben megbüntették, vagy nem egyszer megölték. A jó hír közlőjét azonban gazdagon megjutalmazták.
Az evangélium szó nemcsak jó hírt, hanem a jó hírért járó jutalmat is jelentette. S mennyit változott a világ, ma olyan hírekért fizetünk, melyek többsége érzelmeink felkorbácsolását, csüggedést, hitetlenséget, és közönyt vált ki belőlünk.
De mit is jelent jó hírt vinni? Mit jelent örömmondónak lenni?
Ahogy az evangélium hirdetését végezzük akár nyilvános, akár személyes módszerrel rá kell jönnünk Jézus eljöveteléről szóló jó hír átadása nem csupán információcsere. Ha elegendő lenne az evangéliumról tudni, már mindenki keresztény lenne. A jó hír értékét csak akkor érthetjük meg, ha magunk is valamilyen szinten átélői leszünk az örömhírnek. Mondhatni, az evangélium esetében a hírmondónak akkor ér célba az üzenete, ha szavait az élete támasztja alá.
„Isten szolgáinak a kibeszélhetetlen ajándék dicsőségét és gazdagságát kell másoknak bemutatniuk. Krisztus csodálatos szeretete megolvasztja és leigázza a szíveket, miközben a tantételek puszta ismételgetésével nem érünk el, és nem végzünk el semmit.” (E.G.White: Jézus élete 733.o.)
Talán elcsüggedünk, amikor kiváló szónoki képességgel megáldott evangélizátort hallgatunk, mivel mi nem tudunk így beszélni. De higgyük el, hogy nem beszédben áll az Isten Országa, hanem a szeretet megélésében.
„Ne vélje egy prédikátor sem, hogy ékesen szóló prédikációk által lelkeket téríthet meg. Aki másokat tanít, kérje Istentől, hogy az Ő Szentlelkével beteljen, és tegye képessé arra, hogy Krisztust mint a bűnös ember egyetlen reménységét tudja bemutatni. Szóvirágok, kellemes történetek vagy pedig nem az alkalomhoz illő anekdoták a bűnöst nem ébresztik bűnbánatra. Az emberek az ilyen beszédet úgy hallgatják meg, mint egy kellemes dalt. Az üzenet, amelyet a bűnösnek hallania kell, ez: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3:16) Az evangélium elfogadása nem a művelt bizonyságtevéstől, szép előadástól vagy mélyreható érvelésektől függ, hanem az egyszerűségtől és az azokhoz való alkalmazkodástól, az "élet kenyere" éhezésétől.” (E.G.White: Evangélium szolgái 97.o.)
Kérjük együtt Jézust, hogy segítsen már a mai napon gyakorolni, hogy mind szavaink, mind tetteink Őt hirdesse, aki mindannyiunk Szabadítója.
