A Szentlélek ajándéka
„Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, Ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja.”
János evangéliuma 3:34
A keresztény életnek van egy visszatérő tapasztalata. Mit jelent, hogy Isten nem hagy bennünket egyedül, ha bizonyságot kell tennünk hitünkről. Kemény kérdések hangzanak el az evangelizáción vagy éppen személyes beszélgetésekben. Sokszor összeszorul a gyomrom: tudok erre egyáltalán értelmes választ adni? Még nehezebb akkor, amikor emberek választ keresnek egy-egy nehéz élethelyzetre, tragédiára. Sokszor nem is az aggaszt, hogy tudom-e a választ, hiszen nem tudhatunk mindent, hanem hogy értem-e a kérdést.
Amikor van rá időm, próbálgatom a válaszokat. Úgy vagyok, mint a bálba induló lány a ruhákkal, amiket felpróbál, aztán az ágyra dob. Én is próbálgatom a mondatokat, egyiket a másik után, és sorban megállapítom, hogy nem jók. A meglepetés akkor ér, amikor az imádság után csak úgy „magától” jönnek a szavak. Sokszor csak utólag tudom meg, miért is annak kellett elhangzania akkor és ott.
Jézusnak különleges érzéke volt, hogy a megfelelő szavakat mondja beszélgetőtársának. Nikodémusnak, aki hízeleg, ezt mondja: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (János evangéliuma 3:3) Jézus egy pillanat alatt átlátta, hogy beszélgetőtársának szükséges személyesen közelednie Istenhez. A szamáriai asszonynak, aki megpróbálja megváltoztatni a beszélgetés témáját, így szólt: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!” (János evangéliuma 4:14, 16) Jézus azonnal meglátta, hogy ennek az asszonynak üres az élete és szüksége van új, rendezett kapcsolatokra. Júdásnak, aki éppen elárulta Őt, ezt mondta: „Barátom, hát ezért jöttél!” Akármennyire is különbözőek ezek az emberek, körülményeik és a Jézus válaszai, egy közös bennük: Jézus meg akarta menteni az embereket. Közelebb akarta vezetni őket Isten országához. Szerette volna, ha felismerik valódi helyzetüket és ráébrednek valós szükségleteikre. Hiszen ezt jelentette számára Isten Fiának lenni: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János evangéliuma 10:10)
Isten a reggeli dicséret versén keresztül azt ígéri nekünk is – Isten gyermekeinek – hogy az Ő igéit fogjuk mondani a Lélek befolyása alatt. Ennek egyetlen feltétele van: az Ő követe kell legyünk. Legyen beszélgetőtársunk érdeklődő – mint Nikodémus -, bujdosó – mint a szamáriai asszony-, vagy akár ellenség – mint Júdás: Istennek van számukra egy fontos mondata általunk. Bárcsak mi is imádkozó szívvel keresnénk a lehetőséget a beszélgetések alatt, hogy közelebb vezessük az embereket Istenhez és a megváltáshoz!
Amikor van rá időm, próbálgatom a válaszokat. Úgy vagyok, mint a bálba induló lány a ruhákkal, amiket felpróbál, aztán az ágyra dob. Én is próbálgatom a mondatokat, egyiket a másik után, és sorban megállapítom, hogy nem jók. A meglepetés akkor ér, amikor az imádság után csak úgy „magától” jönnek a szavak. Sokszor csak utólag tudom meg, miért is annak kellett elhangzania akkor és ott.
Jézusnak különleges érzéke volt, hogy a megfelelő szavakat mondja beszélgetőtársának. Nikodémusnak, aki hízeleg, ezt mondja: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (János evangéliuma 3:3) Jézus egy pillanat alatt átlátta, hogy beszélgetőtársának szükséges személyesen közelednie Istenhez. A szamáriai asszonynak, aki megpróbálja megváltoztatni a beszélgetés témáját, így szólt: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!” (János evangéliuma 4:14, 16) Jézus azonnal meglátta, hogy ennek az asszonynak üres az élete és szüksége van új, rendezett kapcsolatokra. Júdásnak, aki éppen elárulta Őt, ezt mondta: „Barátom, hát ezért jöttél!” Akármennyire is különbözőek ezek az emberek, körülményeik és a Jézus válaszai, egy közös bennük: Jézus meg akarta menteni az embereket. Közelebb akarta vezetni őket Isten országához. Szerette volna, ha felismerik valódi helyzetüket és ráébrednek valós szükségleteikre. Hiszen ezt jelentette számára Isten Fiának lenni: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János evangéliuma 10:10)
Isten a reggeli dicséret versén keresztül azt ígéri nekünk is – Isten gyermekeinek – hogy az Ő igéit fogjuk mondani a Lélek befolyása alatt. Ennek egyetlen feltétele van: az Ő követe kell legyünk. Legyen beszélgetőtársunk érdeklődő – mint Nikodémus -, bujdosó – mint a szamáriai asszony-, vagy akár ellenség – mint Júdás: Istennek van számukra egy fontos mondata általunk. Bárcsak mi is imádkozó szívvel keresnénk a lehetőséget a beszélgetések alatt, hogy közelebb vezessük az embereket Istenhez és a megváltáshoz!
