Ne felejtsünk el jót tenni!
„Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tevő ajkaink gyümölcsét. A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.
(Zsidókhoz írt levél 13:15-16)
Az ószövetségi istentiszteleti rendszer után nem volt könnyű „átprogramozni” a zsidókból lett keresztények agyát. A Zsidókhoz írt levél írója erre vállalkozott. Rendkívüli alapossággal körüljárja a szentélyszolgálat elemeit, és üzenetét, elmondja, hogy Jézus a Főpap és az áldozati Bárány.
Miért volt erre szükség? Valószínűleg azért, mert hiába gyakorolták nemzedékeken keresztül a különböző liturgiákat, és istentiszteletei elemeket, épp a lényeget nem látták meg, hogy mindez Krisztusról szól.
Az ártatlan áldozati Bárány leölése, a vér, a megtisztulás lehetősége Jézust tárta eléjük. Viszont, bármilyen jelentőségteljes és megtervezett legyen is egy cselekvési sorozat, egy idő után elveszíti erejét. A kezdetben talán undort kiváltó gyilkolás rövid időn belül rideg és közönyös mészárlássá alakul, miközben mindez az istentisztelet és bűnvallás jelképe volt.
Mi a helyzet az újszövetségi időkben? A fiatal keresztények talán felsóhajtottak, hogy végre megszabadulhattak ettől a körülményes rendszertől. Hamar megszokták ezt is és lélekben való imádás is veszélybe került.
Mai szakaszunk azt mondja, hogy az áldozati rendszer valójában soha nem szűnt meg. Akkor is és most is Isten elé járulunk, csak éppen az áldozat formája változott meg. Két dologról van itt szó. Az egyik áldozat: Isten dicsőítése. „Ezért Jézuson keresztül szüntelenül vigyük Isten elé áldozatunkat: dicsérjük őt szívvel-lélekkel, és hirdessük dicsőségét.” (15.vers – Egyszerű fordítás)
Mindennapi áldozatunk, mellyel Istent dicsőítjük, mi vagyunk. Amit teszünk, vagy mondunk, Isten dicsőségét szolgálhatja.
A második gondolat is kapcsolódik ehhez: a jótékonyság és az adakozás is Istent dicsőíti. Vajon miért? Vajon miért gyönyörködik ebben Isten? Azért mert ezekben fejezzük ki a bennünk lévő szeretetet. Aki odaadta magát Istennek, nem lesz számára nehézség, hogy másoknak is segítséget nyújtson.
Jótékonykodni, adakozni nem csupán szociális segítségnyújtás, hanem elsősorban egy Istentisztelet, mikor Isten örömmel látja, hogy teremtményei törődnek egymással is, nemcsak magukkal.
