Az Úr időzítése
„Az Úr nem késik el az ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják róla. Nem késik, hanem türelmesen vár ránk. Azért vár, mert nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt akarja, hogy mindenki megváltoztassa gondolkodását és életét.”
(Péter 2. levele 3:9, Egyszerű fordítás)
„Miért késel jézus…?” – így kezdődik az egyik kórusmű. Emlékszem, hogy amikor vagy 15 évvel ezelőtt ezt hallottam, igen elgondoztatott ez az egyébként szép ének. Lehet-e késésről beszélni, ha nincs időpont meghatározva? Ha megbeszélünk valakivel egy találkozót, mondjuk este 6 órára, és nem vagyunk ott, csak vagy fél órával később, joggal méltatlankodhatnak, hogy mennyit késtünk. De ha azt mondom: „majd megyek”, akkor nincs mihez viszonyítani a kérdést.
A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy milyen jogon kérjük mi számon Istent? Van egy elképzelésünk a dolgok alakulásáról, mi ismerjük a próféciákat, látjuk a jeleket, eseményeket, és azt mondjuk, hogy elvileg már Jézusnak régen vissza kellett volna jönnie. Csakhogy Isten nem véletlenünk hagyott bennünket viszonylagos bizonytalanságban eljövetelének idejét illetőleg. Bár a várakozás sokszor próbára teszi hitünket, mégsem szólhatunk bele Isten dolgába, bármennyire is „jóban vagyunk” vele.
A „Miért késel Jézus?” típusú kérdéseket kétféleképpen lehet feltenni. Az egyik formája, mikor a szerelmes vágyakozva, feszülten figyeli óráját, hogy mikor találkozhat újra kedvesével. Ehhez kapcsolnám még azt az embert, aki a szabadulást várja sóhajtozva és reménykedve, de még mindig nincs jele a megoldásnak. Mindkettő nagyon emberi és alapvetően pozitív, érthető hozzáállás.
A másik oldalt nézve beszélhetünk a várakozásban teljesen passzívvá és érzéketlenné, hitetlenné vált embererről, aki talán azt mondja: csak mese az egész.
Bárhogyan is állunk a kérdéshez, az ige szerint az idő nekünk dolgozik. Tényleg jó lenne már elszakadni ettől a világtól, és Isten országának polgárává válni, de vegyük észre, hogy először bennünk kell történnie valaminek. Bennünk kell, hogy megszülessen Isten országa. Nevezhetjük ezt megtérésnek, újjászületésnek, vagy ahogyan a Biblia mondja: az életünk és gondolkodásunk megváltozásának.
Amíg ez nem ment végbe bennünk, addig számunkra ajándék és kegyelem minden egyes nap amit Isten ad nekünk. Lehetőség a megtérésre.
Jézus szíve szerint már nagyon jönne. Szeretne véget vetni a bűnnek, a szerzőjének, a gyakorlójának, a bűn átkának. De ő egy szerető Isten. Nem csak az érdekli, hogy megoldjon mielőbb egy kényes kérdést. Emberekben gondolkozik. Látja tétovaságunkat, vissza-visszatérő bűneinket, meg-nem-változott gondolkodásunkat és életünket… Kicsit még vár, hátha megmenthet engem, téged, másokat. Használjuk ki jól ezt az időt magunk és mások érdekében, az időzítést pedig bízzuk Istenre.
