Jézus példája
"Mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél."
Péter első levele 2:23
Az emberi logika így mér: adjuk mindig azt, amit kaptunk. Az emberi gonoszság úgy tartja, hogy adjunk többet, mint kaptunk. Csak az isteni szeretet tanítja, hogy a gonoszságot kizárólag a jóval lehet legyőzni. Még logikusabb is, mint amit mi logikusnak tartunk, legalábbis matematikailag. A mínusz ötöt elmozdítani a negatív számok erdejéből összeadással egy másik mínusz számmal nem lehet, minél nagyobb abszolútértékű számot választunk, annál kisebb eredményt kapunk. A legkisebb nemnegatív számhoz is plusz ötre van szükség. És akkor még mindig csak a nullánál vagyunk. Hogyan működne másképp a lélek világában?
Jézus bemutatta itt a Földön, hogy milyen Isten. Amikor joga lett volna gyalázkodni, akkor imádkozott a gyalázóiért. Amikor nem volt mentség, akkor Jézus a tudatlanságot hozta fel enyhítő körülményként a kínzóiért. Pedig a törvények nem ismerete nem mentesít a törvények megtartása alól.
Jézus legalább kétszer került a Bibliából is ellenőrizhető módon olyan helyzetbe, amikor joga lett volna ítélkezni, hiszen Ő Isten Fia, még meg is tehette volna, de nem tette. Egyszer akkor, amikor Mózest feltámasztotta a halálból, és az ördög ezt nem akarta engedni. Jézus megtehette volna – gondolom és emberi értelemmel -, hogy ítéletet mond előre az ellenségre, hiszen jól tudja előre a jövendőt, nincs kétség, de nem tette. Dorgáljon meg az Úr! – volt a helyes válasz. Nincs előreszaladás az ítélkezésben, nincsen fejmosás, a bűnök ráolvasása a gonosz fejére – akinek egyébként nincs is választási lehetősége, mint az emberiségnek –, nincs nullaismeretlenes egyenlet azonnali megoldása.
A másik alkalommal ismét az ősellenséggel volt dolga Jézusnak, szintén egy ember miatt – mert ez a hármas az alapképlet mindig. Jóshua főpap valódi, nyomonkövethető, tanúkkal is igazolható bűnei listájának felolvasásakor (azaz nem is felolvasás volt, mert az ügyész fejből tudta) látjuk Jézust, Aki nem tagad, azaz nem vádolható bűnpártolással, mégsem a bűnökről, a szennyes ruháról beszél, hanem tiszta ruhát hozat a bűnösnek és makulátlanba öltözteti. Az emberi dimenzió megoldódott, nézzük, mi lesz az ügyész sorsa. Bár végig igazat mondott, a pert mégis elveszítette, ezt mindenki látja. Az ítélethirdetés mégis elmarad. Miért? Mert ez a tárgyalás sem az ő pere volt. Azt majd később látjuk.
A szenvedés eltorzítja az ember igazságérzetét. Mekkora bölcsesség van abban, amikor az ember nem ítélkezik akkor, amikor szenved. Nem tudnánk igazságos ítéletet hozni. Elfogultak vagyunk a szenvedéseink miatt. Mi magunktól nem tudnánk, hogyan kell tartózkodni az ítélettől, ha Jézus nem élte volna ezt elénk. Ő még jobban meg is tehette volna, mint mi, hiszen Ő lesz a bíró a végítéletben, de a szenvedés pillanatában nem ítélkezett. Nem bíró volt CSAK ügyvéd. Mi fordítva szoktuk…
