Feleletre készen
„Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.”
(Péter első levele 3. fejezet 15.verse)
Mikor elolvastam a mai reggeli dicséretet, emlékeztem, hogy két hete is éppen erről a versről írtam, s mivel december 24.-e van, a nagy készülődés miatt szinte csak a rendszeres látogatók számára lenne észrevehető, ha idemásolnám a korábbi szöveget.
De nézzük, mit üzen ma ugyanaz az Ige:
Ma este a legtöbben együtt leszünk szeretteinkkel, finomságokat eszünk és kisebb-nagyobb ajándékokkal lepjük meg egymást. Tesszük mindezt azért, mert jó együtt lenni, mert jó finomakat enni, és mert jó adni. Ünnep van. Karácsony, Jézus ’születésnapja’, a szeretet ünnepe. Mégis még a kereszténynek mondott otthonokban is csak alig esik szó magáról az igazi ’ünnepeltről’, nem beszélve arról, hogy Jézus neve egyik fa alá tett csomagon sem szerepel.
Még ha csak szeretet ünnepének hívjuk is ezt a pár napot, ne feledjük a szeretetnek neve is van: JÉZUS. Aki nélkül nem ismerhetnénk a valódi szeretetet.
Ezen az estén bontsuk ki Jézus ajándékcsomagját. Beszélgessünk Róla, énekeljünk Neki. Hiszen „Isten kegyelmi ajándéka örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.”(Róm.6:23)
A mennyei család, mely ma még csak a hit szemüvegén keresztül szemlélheti egymást, egyszer majd együtt ülhet egy mennyei vacsorán, ahol az együttlétnek sosem lesz vége.
Valószínű mindannyian ott szeretnénk ülni annál az asztalnál, és egyikünk sem szeretné, hogy családjainkból bárki is hiányozzon.
Így tehát ne hallgassunk! Mondjuk el a szívünkben élő reménységet! Ma, amikor fényárban úszik minden, gyulladjon fény ne csak kívül, hanem vallástételünk által benn a szívekben is!
Miközben az ünnepi étket fogyasztjuk, beszélgessünk arról, hogy Isten számára mi vagyunk a legnagyobb ajándék, amit nem aranyon vagy ezüstön vásárolt valamelyik szupermarketben, hanem "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Ján.3:16)
De nézzük, mit üzen ma ugyanaz az Ige:
Ma este a legtöbben együtt leszünk szeretteinkkel, finomságokat eszünk és kisebb-nagyobb ajándékokkal lepjük meg egymást. Tesszük mindezt azért, mert jó együtt lenni, mert jó finomakat enni, és mert jó adni. Ünnep van. Karácsony, Jézus ’születésnapja’, a szeretet ünnepe. Mégis még a kereszténynek mondott otthonokban is csak alig esik szó magáról az igazi ’ünnepeltről’, nem beszélve arról, hogy Jézus neve egyik fa alá tett csomagon sem szerepel.
Még ha csak szeretet ünnepének hívjuk is ezt a pár napot, ne feledjük a szeretetnek neve is van: JÉZUS. Aki nélkül nem ismerhetnénk a valódi szeretetet.
Ezen az estén bontsuk ki Jézus ajándékcsomagját. Beszélgessünk Róla, énekeljünk Neki. Hiszen „Isten kegyelmi ajándéka örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.”(Róm.6:23)
A mennyei család, mely ma még csak a hit szemüvegén keresztül szemlélheti egymást, egyszer majd együtt ülhet egy mennyei vacsorán, ahol az együttlétnek sosem lesz vége.
Valószínű mindannyian ott szeretnénk ülni annál az asztalnál, és egyikünk sem szeretné, hogy családjainkból bárki is hiányozzon.
Így tehát ne hallgassunk! Mondjuk el a szívünkben élő reménységet! Ma, amikor fényárban úszik minden, gyulladjon fény ne csak kívül, hanem vallástételünk által benn a szívekben is!
Miközben az ünnepi étket fogyasztjuk, beszélgessünk arról, hogy Isten számára mi vagyunk a legnagyobb ajándék, amit nem aranyon vagy ezüstön vásárolt valamelyik szupermarketben, hanem "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Ján.3:16)
