Hallanak, de nem értenek
„Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!”
(Ésaiás próféta könyve 6,9.)
Talán az egyik legfélelmetesebb kijelentések közé tartozik a ma reggeli ige. Az Örökkévaló Isten szava érthetetlené válik az ember számára. Hogy juthatunk idáig?
Ez semmiképpen nem az Isten átka. Legalábbis nem abban az értelemben, hogy az ember személyes döntéseit megkerülve nem engedné, hogy megértsük akaratát.
Jézus maga magyarázza ezt a kijelentést Máté evangéliuma 13. fejezetében, ahol a magvető példázatát mondja el. Hallgatói nem értik és a tanítványok sem, ezért megkérdezik, hogy miért példázatokban beszél. Jézus válasza a következő: „Hogy beteljesedjék rajtuk Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván haljatok, és ne értsetek és látván lássatok, és ne ismerjetek.” Majd a tanítványoknak megmagyarázza a példázatát. A hallgatok – és az emberek általánosan - két féle képen viszonyulnak a hallottakhoz, bár nem értik pontosan miről van szó. Vannak, akik az értetlenségüket annak tulajdonítják, hogy a történet, amit hallottak értelmetlen és ezzel egyszerűen a tanítót –Jézus Krisztust – értékelik le. Vannak viszont, akik noha első hallásra nem értik, de szeretnék megérteni, mint ahogy a tanítványok is és ezért a tanítóhoz – Jézushoz – fordulnak magyarázatért. Jézus pedig érthetővé is teszi számukra a szavait.
Ha csak a saját ismereteink és az értelmünkkel már megértett összefüggésekkel akarjuk magyarázni az életünk eseményeit, akkor könnyen oda jutunk, hogy nem értjük meg az Isten szavát, aki mivel mindnyájunkat személyesen akar megszólítani, különbözőképen szól hozzánk. Ha azonban keressük szavai értelmét és hajlandóak vagyunk a saját ismereteink és tapasztalatunktól is elvonatkoztatni, akkor azokhoz tartozhatunk, „akiknek van fülük a hallásra.” Ha azonban nem akarunk tovább lépni a tanulásban, hanem csak a már megismertekhez ragaszkodunk, akkor olyanok vagyunk, mint akik szándékosan „szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Apostolok cselekedetei 28,27). Ez utóbbi félelmetes kilátás ugyan, de elkerülhető, ha mindenkor nyitottak maradunk Isten sokféle tanítására és bölcsességére.
