Isten beszédének hallgatása
„Jön majd olyan idő - így szól az én URam, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására.”
Ámósz 8:11
Kitől várjuk el a tanácsot? Bocsánat… Várjuk egyáltalán a tanácsot? Amennyiben igen, milyen kritériumokat kell teljesítenie az illetőnek? Bizonyára legyen okos, tapintatos, és nem baj, ha más is felnéz rá. Hívő ember számára az is előny, ha a személy próféta. Isten akaratának tolmácsa.
Nos, képzeljük el, ahogyan a Kr.e. VIII. században felfigyelünk egy kisebb tömegre Szamáriában, Izrael fővárosában. A kíváncsiság közelebb hajt. Halljuk, amint a tömeg egyetértően mormog. „Hát nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól fog beszélni.” „Igen” – vágja rá a másik – „Ki gondolná, hogy egy barompásztor ilyen jól beszélne.” „Néha fügét szed!” – vágja rá a harmadik. Az ember, aki beszél a próféta. Se iskolája, se szókincse: amolyan falusi ember fügelevél ruhában. Hát, nem éppen az az előkelő próféta típus, mint Dániel vagy Ézsaiás…
De jól beszél! „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Damaszkusznak…” „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Gázának…” „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Tírusznak…” „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Edómnak…” „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg az ammóni népnek…” „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Móábnak…” Hát igen, mindig is tudtuk a szomszédról, hogy bűnös és hogy Isten nem szeretheti a világot! „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Júdának…” Hűha! Ez már valami! Ahhoz képest, hogy tanulatlan, még ezt a témát is meg meri piszkálni! Hiszen tudtuk mi, hogy a testvérünk füle mögött is van vaj!
„Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Izráelnek…”
Isten beszédének hallgatása nem személyes ízlés kérdése. Nem is a beszélő személyének függvénye. Isten szavának meghallása az én örök életem kérdése…
„Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!” Zsoltárok 119:25
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Zsoltárok 119:105
„Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” János 17:17
Nos, képzeljük el, ahogyan a Kr.e. VIII. században felfigyelünk egy kisebb tömegre Szamáriában, Izrael fővárosában. A kíváncsiság közelebb hajt. Halljuk, amint a tömeg egyetértően mormog. „Hát nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól fog beszélni.” „Igen” – vágja rá a másik – „Ki gondolná, hogy egy barompásztor ilyen jól beszélne.” „Néha fügét szed!” – vágja rá a harmadik. Az ember, aki beszél a próféta. Se iskolája, se szókincse: amolyan falusi ember fügelevél ruhában. Hát, nem éppen az az előkelő próféta típus, mint Dániel vagy Ézsaiás…
De jól beszél! „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Damaszkusznak…” „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Gázának…” „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Tírusznak…” „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Edómnak…” „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg az ammóni népnek…” „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Móábnak…” Hát igen, mindig is tudtuk a szomszédról, hogy bűnös és hogy Isten nem szeretheti a világot! „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Júdának…” Hűha! Ez már valami! Ahhoz képest, hogy tanulatlan, még ezt a témát is meg meri piszkálni! Hiszen tudtuk mi, hogy a testvérünk füle mögött is van vaj!
„Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Izráelnek…”
Isten beszédének hallgatása nem személyes ízlés kérdése. Nem is a beszélő személyének függvénye. Isten szavának meghallása az én örök életem kérdése…
„Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!” Zsoltárok 119:25
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Zsoltárok 119:105
„Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” János 17:17
