reggeli dicséret

„Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” Apostolok cselekedetei 10:34-35. (Új prot.ford) Előfordult már veled, hogy valakit származása vagy bőrszíne alapján beskatulyáztál? Hát velem már sajnos előfordult ilyesmi. Néha aztán alaposan meglepődöm, hogy a számomra persona non grata, milyen sok értékkel bír, ami sok-sok emberben még nyomokban sem található. Milyen jó a mi Istenünk, hogy Ő nem személyválogató. Bármilyen nemzetiségű vagy, akármilyen a bőrszíned, bármilyen magas vagy alacsony az IQ-d – kedves vagy előtte. Feltéve, ha… tehát, azért van itt egy feltétel! Azaz kettő. -           Aki féli Őt. Ebben az esetben azt jelenti: aki respektálja, elfogadja, tekintélyként tiszteli, felnéz rá. -           Aki igazságot cselekszik. Azaz, aki...

„Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!” 25. Zsoltár 7. vers A megváltás tanítása oly egyszerű, és egyben oly bonyolult. Miért? Mert jelenlegi szellemi kapacitásunk szerint annyira érthetetlen és hihetetlen, sőt igazságtalan, hogy egy ártatlan szenvedjen a bűnösök miatt. No persze vannak, akik egyáltalán nem tőrödnek ezzel a kérdéssel, mert önmagukat igaznak tartják, „nem ölök, nem lopok, nem csalok, miért mondják, hogy bűnös vagyok?” Sajnos a bűn rendezésének Bibliai tanítása mára a kereszténységen belül is felhígult emberi vélekedésekkel. így sokszor két véglet között ingadozik a bűnhöz való viszonyulásunk. Egyrészt az ’olcsó kegyelem’ elve szerint, mindegy hogyan élünk, mit teszünk, Isten a végén úgyis mindent megbocsát. Másrészt vannak, akik azt mondják, Isten kegyelmét ki kell érdemelni, a bűnöket csak a vezeklés útján bocsátja meg az Úr. Dávid Zsoltára bemutatja számunkra, hog...

 „Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:„Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.”                                                   János evangéliuma 12,12-16 A keresztény világ ünnepel. Advent ünnepe van és nekem, adventista lelkipásztornak ilyenkor kell, hogy legyen mondanivalóm. Advent, eljövetelt jelent, várjuk vissza Kirá...

„ A messzeségből is megjelent nekem az ÚR: örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel .” Jeremiás könyve 31:3 Izrael népe fogságban van. A foglyokat elhurcolták, otthonuktól, templomuktól távol vannak. Talán csak a szívük vonzza őket haza, vissza mindahhoz, amit Istentől kaptak. A legnagyobb baj mégsem ez volt, hanem az, hogy újra és újra eltávolodtak Istenüktől, és más bálvány-isteneknél kerestek menedéket. Isten mégsem feledkezett meg róluk és ígéretéről. Hazavitte őket. Ahogy az idő halad, mi is egyre távolabb kerülünk Istenünktől. A gonoszság, a szeretetlenség, a közönyösség egyre nagyobb méreteket ölt. Már-már úgy tűnik magunkra maradtunk, és csak idő kérdése, hogy soha nem látott tragédiák józanítsák ki kábult világunkat. A korábban szégyenletes bűnök ma már teljesen „normálisak”. Az értékek helyére az érdekek kerültek, és közben lázasan keressük a menekülő utakat, hogy túléljük valahogy. De ahogy annak idején az Úr a fogságban lévő népét is megk...

„Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.” Hóseás könyve 10:12 Ma van itt az ideje, barátom! Ma van itt az ideje annak, hogy keress, áss, szánts, kutass az igazi kincs után. Ma van az ideje, hogy vess igazságot, vess reményt, bizalmat, és várd, mi is nő ki majd belőle. Ma még megteheted. A ma, és csak a ma a tiéd.  Év vége felé közeledve unos-untalan számadásba botlasz. Magad előtt pörgeted az elmúlt évet, a sikereket, kudarcokat, csalódásokat. Ahogy gyújtod egyik gyertyát a másik után, és emlékezel egy-egy fájó eseményre, szívedben egyre csak nő a vágy, hogy megtaláld végre, amit oly régóta keresel, ami egyszer talán a tiéd volt, de egy költözés során már nem is tudod, hová dobozoltad el.  Valaha megvolt, de annyi minden történt azóta, annyi minden megváltozott. Most pedig végre igazán érzed a szükségét, hogy újra megtaláld...

„ A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az ÚR, a Seregek Istene - ahogy mondogatjátok. ” Ámósz 5,14 Gyermekkorban természetes, hogyha azt mondod, lovag vagyok, az úgy is van. És pár pillanat múlva már küzdesz a sárkányokkal. Hiszünk a kimondott szó erejében, de mire felnövünk, meg kell tanulnunk, hogy attól, hogy kimondunk valamit, még nem válik valóra. A felnőtt-lét lényege, hogy megértjük, a képzeletünknél többre van szükségünk ahhoz, hogy megvalósítsuk álmainkat. Mégpedig reális, célközpontú tettekre. Mi, hívő emberek néha mégis gyermekként vagyunk keresztények, mert elfeledkezünk a tettek fontosságáról. Azt gondoljuk, csak hinnünk kell és megtörténik. Kimondjuk: „Az Úré vagyok, átadom magam neki.” – és azt gondoljuk ez elég, mert ez egy varázsige és mágikusan valóra váltja, amit akarunk. Az ókori Izráel gyakran mondogatta: „Az Úr népe vagyunk, az Úr választottai vagyunk.” – és azt gondolták, ez így is van és így is marad. No...

„Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz, vagy, hogy gyermekei kenyeret koldultak.” Zsoltár 37:25. (Kath. Ford.) Ezt én is elmondhatom. Fiatal korom óta (most már öreg vagyok) – tényleg nem láttam olyant, aki teljesen Istenre bízta magát, s elhagyottá lett volna. Megnéztem, mit is jelent az, hogy „igaz”. Íme: akinek igaz ügye van, igazságos, erényes, kegyes ember . Nem arról van itt szó, hogy nem érte betegség, szegénység, meg gond és sok-sok probléma! Hanem azt, hogy nem volt egyedül. Volt VALAKI mellette mindig, aki átsegítette a nehézségen. Nem volt „elhagyatott” állapotban. Olvastam valahol – egy ember közeledni érezte utolsó óráját, és elhívatta a lelkészt, hogy még egyszer beszélgethessen vele egy kicsit. A beteg lánya – mielőtt belépett a lelkész – figyelmeztette, hogy a papa újabban olyan furcsa dolgokat tesz. Például egyszer beszélgetett a mellette levő székhez. A lelkész benyitott. Egy kisimult arcú, megbékélt embert látot...