Isten nem személyválogató
„Erre Péter beszélni kezdett, és ezt
mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot
cselekszik.”
Apostolok cselekedetei 10:34-35. (Új prot.ford)
Előfordult már veled, hogy valakit származása vagy bőrszíne
alapján beskatulyáztál? Hát velem már sajnos előfordult ilyesmi. Néha aztán
alaposan meglepődöm, hogy a számomra persona non grata, milyen sok értékkel
bír, ami sok-sok emberben még nyomokban sem található. Milyen jó a mi Istenünk,
hogy Ő nem személyválogató. Bármilyen nemzetiségű vagy, akármilyen a bőrszíned,
bármilyen magas vagy alacsony az IQ-d – kedves vagy előtte. Feltéve, ha… tehát,
azért van itt egy feltétel! Azaz kettő.
-
Aki féli Őt. Ebben az esetben azt jelenti: aki
respektálja, elfogadja, tekintélyként tiszteli, felnéz rá.
-
Aki igazságot cselekszik. Azaz, aki igazságosan,
méltányosan, és jogosan jár el – más szóval, önzetlenül, nem a maga hasznát
keresve.
Akkor tehát így fordíthatnám le
mai szavakkal ezt az Igét: „…minden nép között kedves Isten
előtt, aki féli őt, respektálja, elfogadja, tekintélyként tiszteli,
felnéz rá. És igazságot cselekszik, igazságosan,
méltányosan, és jogosan jár el – más szóval, önzetlenül, nem a maga hasznát
keresve.”
Te is, én is
„kedvesek” lehetünk Isten előtt. Csupán a fenti két kritériumnak kell eleget
tennünk.
Vállalod?
Én vállalom!