A tized az Úré
„Hozzátok
be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és
ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg
néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”
(Malakiás könyve 3. fejezet 10. vers)
Senki
sem szereti, ha a pénztárcájában kotorásznak. Talán éppen ezért az egyik legnehezebb
a tizedfizetés és az adakozás gyakorlásáról szóló bibliai tanítás. Ám a
problémát nem a százalékszámítás matematikai művelete okozza, hanem az önzés, a
kapzsiság, a megtéretlenség.
Tudom,
ezek kemény szavak és nekem is mondták már; „A tized csak az Ószövetségben volt
érvényes, ahogy olvassuk is, ez volt a papok és a léviták járandósága, akik nem
kaptak törzsi területet. (3Móz 27:30-32; 4Móz 18:24, 26, 28; 5Móz 12:6, 11, 17)
S mivel az Újszövetség szerint, mindannyian papok vagyunk (1Pét.2:9) ezért elég,
ha nekünk tetsző módon és időben „jókedvűen adakozunk” a rászorulóknak és a
gyülekezetnek (1Kor.9:7).
S
mit mondok erre? Igazad van. Hiszen az Isten rád áradó áldásaihoz képest
valóban túl csekély, hogy csak a jövedelmed 10%-át adjad vissza az Úr kezébe. Nem
kell tizedet fizetned! Nyugodtan lehetsz nagylelkűbb és adhatsz 20 vagy akár 30
százalékot is!
Bizony,
olyan szomorú, hogy a mammon istene magához láncol megannyi keresztényt, akik
azt hiszik, hogy Isten ki akarja rabolni őket a tizeddel, akik ugyanúgy, mint Júdás,
pazarlásnak vélik, és megszólják a másikat, ha a legdrágább kincsét odaajándékozza
az Úrnak.
Ezért
lenne jó a kapzsiság elleni védekezésként többször elolvasni és tudatosítani magunkban: „Mert
semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit;
De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.
Akik
pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros
kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után
sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok
fájdalommal.
De
te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az
istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.”
(1Tim.6:6-11)
„Isten
sáfárai vagyunk. Időt és alkalmakat, képességeket és javakat, a föld áldásait
és erőforrásait Isten ránk bízta. Felelősséggel tartozunk Neki ezeknek helyes
használatáért. Isten és embertársaink hűséges szolgálatával, a tizedfizetéssel,
és adakozással – ami az evangélium hirdetését és az egyház támogatását,
gyarapítását szolgálja – elismerjük Isten mindenre kiterjedő tulajdonságát.
A
sáfárság kiváltság, amit azért kaptunk Istentől, hogy szeretettel munkálkodjunk
embertársainkért, és önzésünkön, mohóságunkon győzedelmeskedjünk. A sáfár örül
azoknak az áldásoknak, amelyeket hűséges szolgálata által mások kapnak.”
(Hetednapi Adventista Egyház Hitelvei, 21. hitelv – A sáfárság)
Legyél
az a szolga, „akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!” (Luk.12:43)
